„A legnagyobb inspiráló erőt mindmáig Jimi Hendrixtől kapom”

A 2008-ban alakult Message to Hendrix névre hallgató power trió, amely Jimi Hendrix korszakalkotó munkásságát varázsolja a szemünk elé. Az autentikus élmény mellett a srácok egyéniségüket is megcsillantva hozzák létre az improvizációkkal tarkított ütős produkciót. A trió hangzásvilága az első közösen zenélt percekben kialakult már: feszes tempók, harapós gitár-riffek és magas fokon izzó energia az első daltól az utolsóig, mindez átitatva Jimi Hendrix szellemével. Különleges, ritka alkalmakkor a fiúkkal fellép Tátrai Tibor, az ország legismertebb gitárosa is. Ilyen eseményre kerül most sor Miskolcon, június 28-án. Ennek apropóján Petendi Tamás, az együttes gitárosa válaszolt a szerkesztőségünk néhány kérdésére.

– Az a megtiszteltetés ért téged korábban, hogy Tátrai Tibor egy interjúban úgy emlegetett: te még tőle is jobban játszol Hendrixet, illetve, hogy szeret veletek muzsikálni. Milyen út vezetett idáig?
– Miskolcon kapott el a gépszíj, mármint a gitár, a zene, a blues, a rock and roll, mikor középiskolás lettem. A kezdeti inspirációt családi részről kaptam, édesapám – aki a hatvanas években ugyancsak zenélt és nem utolsó sorban megemlítendő, hogy zenekarával az első Ki Mit Tud?-ot megnyerték 1962-ben – otthoni zongorázásokkal és gitározásokkal erős hatást gyakorolt rám. Hamar megkaptam az első gitáromat – ez nagyjából a középiskola első osztályára tehető – és végleg el is dőlt számomra, hogy a gitározás életem végéig központi helyen lesz.

Eleinte magamat képeztem, hallás alapján tanultam a nagy legendák híres számait, majd elég hamar Kerékgyártó „Füles” István otthonában találtam magam az első gitárórán. Sajnos, ő már nincs közöttünk, de joggal nevezhetem minden idők legnagyobb miskolci gitárosának. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy nála szívhattam magamba a gitározás legfontosabb alapjait. Kikötötte az egyik órán, hogy egy hónapom van rá, hogy összerántsak egy zenekart. Én szót fogadtam és nagy büszkén vittem a TDK D60 kazettán a próbán felvett anyagot. Füles belehallgatott, majd közölte velem, hogy már aznap este előzenekara leszünk a Blues Drinkers-nek. Életem legnagyobb élménye volt, amikor megkaptuk az első komolyabb tapsot. Sokat játszottunk ezután egy színpadon, gyakran vendégeskedtem a különböző zenekaraiban. 2004-ben felköltöztem Pestre és itt folytatódtak zenei kalandjaim…

A legnagyobb inspiráló erőt mindmáig Jimi Hendrixtől kapom és többek között ennek is köszönhető, hogy Tibusszal nagyon megtaláltuk a közös nevezőt, mivel ő is fanatikus Jimi-drukker. Nagyon boldog vagyok, hogy jó pár alkalommal zenélhettem már vele és az, hogy Hendrix-szel kapcsolatban ezt nyilatkozta rólam, az rendkívül nagy büszkeséggel tölt el. Egyébként nagy tisztelője vagyok Tátrai Tibinek, gyerekkorom óta az egyik legnagyobb kedvencem.

– Jimi Hendrixet, illetve a többi feldolgozást milyen felfogásban játsszátok?
– Hendrixnél szerintem a legfontosabb, hogy a lényeget emeljük ki, azt, ami igazán fontos. Értem ezalatt például a megszólalást, ebben szeretek minél eredetibb lenni, minél autentikusabb eszközökkel operálni, gondolok itt a Marshall erősítőre vagy a Stratocasterre. A többi kütyü nem olyan fontos. Sosem tanultam meg egy az egyben a számait, nem ez a lényeg szerintem. Egyfajta keretként gondolok a játszott dalokra, amibe beletöltöm a saját energiáimat és jól kitombolom magam benne. Talán ezért olyan sikeres a Message To Hendrix, mert nem másoljuk, hanem átszűrve magunkon, létrehozunk valamit, ami hasonlít az eredetire, de nem ugyan az. Ez a hozzáállás jellemző a többi zenekarom által játszott feldolgozásokra is.

– A zenében mit szeretnél elérni a későbbiekben?
– Minél több örömöt átélni a zene, a gitározás segítségével, sok nálam nagyobb tudású zenésszel együtt dolgozni, akiktől elleshetek fortélyokat, híres színpadokon fellépni és maradandót alkotni.

Végezetül álljon itt egy korábbi interjúrészlet, melyben Tátrai Tibor vall arról, hogy miért szeret ő fiatalokkal is zenélni:

„Nagyon jó érzés tehetséges fiatalokkal zenélni, engem is inspirálnak és nagy öröm, hogy sokan hívnak is. Élmény, és megtisztelő is! Látom rajtuk az örömöt, ha ott vagyok velük. Ez olyan nekik, mint mikor én Radics Bélával léphettem föl anno. A nagy öregek jelenléte mindig különleges alkalom a közönségnek és a zenészeknek is. Egyébként azt tapasztalom, hogy potyognak az égből a jó képességű fiatal zenészek. Ez köszönhető a Póka-iskolának és egyéb intézményeknek is. Úgy zenélnek, hogy tátott szájjal nézik őket!”