Godzilla II. - Meghalt a király, éljen a király!

Ennek ellenére sok jóra nem számítottam. A 2014-es alkotás nem hagyott túl nagy nyomokat bennem, még látványfilmnek sem lehetett mondani. Kapott is hideget-meleget a stúdió a rajongóktól, nézzük mi az, amit ebből hajlandóak voltak meghallani. 

Kezdhetnénk a sztorival, bár nem hiszem, hogy van értelme túl sokat beszélni róla. Van neki, de minek? Eltelt öt év a legutóbbi rombolás óta, és egy privát cég, a Monarch, Földünk megmentése érdekében elkezdte begyűjteni a szunnyadó titánokat. Mintha már ehhez hasonlót láttunk volna valahol... Aztán persze jönnek az ökoterroristák, és követve a jelenlegi irányvonalat, az emberiség a Föld parazitája, ideje elpusztítani a Föld érdekében, a rendet pedig majd elhozzák a titánok. Köszönjük Emese! 

A vicc az, hogy bármennyire elcsépelt, és bugyuta a sztori, mégis egészen emészhető lenne a nézők számára, és nem is ez a film leggyengébb pontja, hanem a DIALÓGUSOK! Vagyis, amik annak próbálnak hangzani... Nem viccelek, elég sok filmet, sorozatot láttam már életemben, de ebben a párbeszédek súlytalanok, összefüggéstelenek, körülbelül nem is léteznek. Ha mindenki csendben maradt volna, és beszéd nélküli filmet kapunk, szerintem az is sokkal jobban sikerül. Pedig a szereplőgárda összeválogatása során nem hiszem, hogy hibáztak volna a készítők. Kyle Chandler, Charles Dance, vagy a Stranger Things üdvöskéje, Millie Bobby Brown mind remek színészek, akárcsak a mellékszereplők is. 

Nos, ha eddig nyakatokba zúdítottam a negatív dolgokat, akkor jöjjön pár pozítivum, mert bizony azzal is találkozhatunk. A képi világ zseniális, ha a készítők célja az volt, hogy üljünk be a moziba, kapcsoljuk ki a gondolkodásunkat, és a látványorgiát fogadja csak be az agyunk, akkor úgy gondolom, ezt maximálisan elérték. Az előző rész sötét, alig látszódó, sejtelmes harcjelenetei helyett valódi csihi-puhit kapunk, mindezt 3D-ben, a szemünk előtt. Olyan sok különböző titánt-szörnyet-kaidzsút kaptunk szerte a bolygónk, hogy akarva-akaratlanul a Jurrasic Park jutott eszembe a film alatt. Vártam, mikor toppan be Jeff Goldblum, és az ikonikus " Aztán majd jön a futás, meg a sikítás!".

Azt senkinek nem kell ecsetelnem, hogy természetesen a Titánok kontra Emberiség fejezetben Godzilla a mi oldalunkra áll, és többször felveszi a harcot Ghidorával, a három fejű "Zero" szörnyünkkel, akire még olyan utalást is kapunk, hogy nem is erről a bolygóról származik... Nem tudom, ennél a logikai megfejtésnél dobta le az agyam a láncot, vagy Godzilla csajánál, mert bizony az is van neki! 

Mindezek ellenére, be kell valljam, én elégedetten távoztam a moziból. Azok számára, akik képesek úgy végigülni egy filmet, hogy a fájó dialógusokat, és a bugyuta fordulatokat el tudják viselni a döbbenetes látványorgia, és az audiovizuális élmény kedvéért, nekik ideális lesz a film. Valódi popcorn mozi, amiről nem fogunk kisregényt írni, nem fogjuk 2 héten keresztül a lehetséges kimeneteleket az iskolai vagy irodai folyosón kitárgyalni.

Apropó, kimenetelek, a stáblista utáni felvezetést a következő filmre remélhetőleg senki nem hagyta ki! Bár tudjuk, hogy mind Godzilla, mind King Kong szerepelni fog benne, mivel valójában mind a ketten a mi oldalunkon állnak, az én véleményem, hogy egy harmadik, közös ellenség ellen fognak vállvetve harcolni. És következzék egy ki spoiler: A stáblista alatti újságcikkekből kiderül, hogy Emma tervbe részben sikerült, boldogan élünk szimbiózisban a titánokkal, mígnem valami aktivitás magához vonzza az össze szörnyet a Koponya sziget irányába. És hasonlóan a Tűzgyűrű második részéhez, itt is van fekete piac, ahol is főgonoszunk, Jonah megszerezte Ghidorah egyik fejét. Én már ebből részben össze is raktam a jövőt, de hamarosan kiderül, hiszen kevesebb mint egy év múlva, hiszen 2020. márciusában a mozikba kerül a következő film.

Addig is, a Blu-Ray megjelenés után én elő fogom venni, és max hangerőn, nagy képernyőn még egyszer el fogok merülni a szörnyek kalandjaiban!