Delhusa Gjon legismertebb darabja, az 1979-es a Nika se perimeno nagyon hasonlít egy 1973-ban már megjelent darabra. A dal szerzője szerint csak véletlen egybeesésről van szó.
A '80-as évek kihagyhatatlan darabja, a Nika se perimeno (jelentsen ez bármit is...) úgy tűnik, hogy lopás. Vagy legalábbis egy nagyon rosszul sikerült újraértelmezés. A Bors ugyanis kapott egy fülest, hogy készült egy dal 1973-ban a görög Manolisz Miciasz jóvoltából, melynek címe Me lene Giorgo, és így szól:
Hat évvel később, 1979-ben pedig elkészült Delhusa Gjon – Nika se perimeno klasszikusa, amely mögött a Pásztor László-Jakab György-Hatvani Emese-Delhusa Gjon négyes áll. A Bors észrevéve a hasonlóságot rákérdezett Gjoninál: hogy is van ez?
A görög-magyar énekes, zeneszerző a bulvárlapot Pásztor Lászlóhoz irányította, aki elmondta, hogy életében nem járt Görögországban, így onnan nem jöhetett az ihlet és Gjonival együtt sem emlékszik a Bors által említett dalra. Azt azonban nem tagadta, hogy a két szám tényleg nagyon hasonlít egymásra.
„Van áthallás a két dalban, aminek egy része a speciális hangszer, a buzuki játékmódjából is adódik. Tagadhatatlan némi egyezés, de hogy honnan van, azt ôszintén nem tudom. Azt egyébként én mondtam, hogy feltétlenül kell a dalba buzuki, mert anélkül nem görög a görög. Annyit tudok hozzáfűzni, hogy életemben nagyon sokszor előfordult, hogy éjszaka felriadtam arra, hogy megírtam életem nagy slágerét. Aztán amikor reggel felébredtem, rájöttem, hogy az a nagy sláger egy Coldplay-dal”
– magyarázza Pásztor.
A Bors felkérte Szigeti Ferencet, a Karthago együttes vezetőjét szakértőnek. A zenész szerint
„lehet azt mondani, hogy a görög népzene és az abból képzett popdalok sajátosságai, jellegzetességei sokszor egyformák, hasonlóak. Itt azonban minden túlzottan »klappol«.