Keresés

Elérhetőségek

Központi e-mail cím
info [kukac] promotions.hu

Szerkesztőségi e-mail cím
szerk [kukac] promotions.hu

Ügyvezető
maxi@promotions.hu

Programok beküldése
programok@promotions.hu

Választ kaptunk a Trónok harca legfontosabb kérdésére

Választ kaptunk a Trónok harca legfontosabb kérdésére

Zene, Film & Kultúra

Választ kaptunk a Trónok harca legfontosabb kérdésére

Zene, Film & Kultúra

fib 12:02

Megint tévétörténelmet írt a sorozat: őrült harcban múlta felül a Bosszúállók és a Gyűrűk Ura legnagyobb ütközeteit is.

A nyolcadik évad harmadik részében azt kaptuk, amire vártunk, mégsem vagyunk maradéktalanul elégedettek? Két feszültségkeltésnek tökéletes epizód után végre tényleg megérkezett az Éjkirály serege, hogy megütközzön az élőkkel.

Az eddigi összecsapásaikból kiindulva a Havas Jon (származástól függetlenül maradjunk ennél a megnevezésnél) és Daenerys vezette védőknek nem volt reális esélye a holtak ellen, de mivel még van hátra három epizód, nehezen képzelhettük el, hogy tényleg mindenki fűbe (vagy inkább jégbe) harap a harmadik részben. Nem is lett így, sok fontos szereplőtől elbúcsúzhatunk, de az igazán nagy áldozatokkal még várat minket a sorozat. Pedig ez a csata tökéletesen alkalmasnak tűnt arra, hogy a kedvencek elhulljanak: ilyen küzdelmet nem látott még a tévétörténelem, és nem csak a képernyőn nem akad párja, ez a szűk nyolcvan perc lazán felülmúlja a legnagyobb fantasy filmek háborúit, de még a Bosszúállók fináléját is.

Spoileres beszámoló következik.

Azt pontosan tudjuk, hogy a Trónok harcában minden eseményt jó előre megjósolnak, és aki olvas a jelekből, az pontosan tudhatja, hogy mi következik majd. Csak hát a jeleket nem olyan könnyű észrevenni. Ha így lenne, már a második-harmadik évadban tudhattuk volna, hogy ki száll szembe valódi ellenfélként az Éjkirállyal. Merthogy a kékszemű fagyhalál, bárhogy próbálják is feltartóztatni, csak beteszi a lábát Deres várába. De ne szaladjunk ennyire előre.

Nem elég, hogy két részen keresztül húzták az időt, és az idegeinket, de a harmadik epizódban is legalább tíz perc eltelik, mire végre megjelenik a holtak serege. Addigra már úgy érezhetjük, mintha egy John Carpenter-féle horrorfilmbe csöppentünk volna. A hátborzongatóan minimalista zenétől a baljósan sötét képi világig minden a közelgő rettenetre készít fel. Fényt csak Melisandre úrnő hoz az éjszakába, amikor a semmiből előtűnve lángba borítja a Dothraki szablyákat. A vérszomjas horda immár tűzben úszó fegyverekkel tör rá a holtakra, ám a félelmet hírből sem ismerő csapat helyett kisvártatva csak magányosan nyargaló lovak, és fejvesztve menekülő emberek maradnak. Nem láttuk, mi történt, de ha az ismert világ legfélelmetesebb harcosai így futnak előle, az Éjkirály serege verhetetlennek tűnik. És nem csak annak tűnik: hamarosan megérkezik a zombitömeg, és könnyedén zúdul át a Makulátlanokon, csupán Melisandre varázslata állítja meg a halottakat, igaz, az is csak ideiglenesen.

Mindeközben Jon és Daenerys összecsap a támadás értelmi szerzőjével, a holt-sárkányon lovagló Éjkirállyal. Ezt a küzdelmet látva kiderül, nem véletlenül szenvedtek az alkotók ennyit eddig a sárkányokkal. Mert bár eddig is bőven kijutott nekik a jóból, a mesebeli szörnyeket épp ilyen jelenetekre találták ki. Ha eddig nem lett volna világos, ennél az összecsapásnál már biztosan tudjuk, ez nem egyszerűen egy sorozat egy epizódja, ez egy tévében vetített mozifilm. Abból is a legjobb fajta fantasy-akció-horror keverék. Jon nemhiába tanult meg sárkányon lovagolni az előző részben, most már szinte jobban csinálja, mint Daenerys, sikerül is kiütni a nyeregből az Éjkirályt, akin azonban, micsoda meglepetés, nem fog a tűz, így hiába a nagy igyekezet, a két Targaryen nem tudta legyűrni a gonoszt, aki nem is törődik tovább velük, elindul inkább Bran felkutatására.

A holtak pedig tovább özönlenek a várba, és, láss csodát, nem csupán kívülről támadnak. Ahogy azt ezernyi rajongó megjósolta, az Éjkirály szavára felkelnek a Stark-család kriptájának halottjai. Ami ugye azért kellemetlen, mert e védteleneket (öregek, asszonyok, gyermekek, plusz Varys és Tyrion) épp a szuperbiztonságosnak ítélt kriptába menekítették az ostrom előtt. Menedék helyett mészárszék lesz a föld alatti termekből, ami, talán a legváratlanabb húzásként ismét közel hozzá egymáshoz Sansát és Tyriont, akik egy hátborzongatóan romantikus pillantást váltanak, mielőtt nekirontanának a holtaknak.

Másféle romantika jut Aryának, aki ismét a Véreb oldalán kénytelen harcolni. Mivel azonban Sandor Clegane-re újfent rájön a hoppáré (pánik roham, mániás depresszió), kis híján mindketten elhaláloznak Deres sötét belsőjében, szerencséjükre azonban Beric Dondarrion épp jókor áldozza fel magát érettük, beteljesítve küldetését (vagyis azért támadhatott fel hatszor is a halálból, hogy megmentse Arya életét). A vár termeiben és szűk folyosóin való menekülés ízig-vérig horror. Ahogy Arya bujkál az élő környezetben tanácstalanul ténfergő zombik elől, az a korai Walking Dead legjobb pillanatait idézi. Ebből a világból egy gyors váltással térünk vissza Westeros északi csücskébe, és folytatódhat a hentelés. A nagy finálé előtt azonban Melisandre újra összefut Aryával, akit emlékeztet egy korábbi (egészen pontosan harmadik évadbeli) jóslatára, mely szerint a harcos leányzó mindenféle színű szemű lényeket meggyilkol majd, köztük kék szeműeket is. Aki ezek után még mindig nem sejti, mi lesz a nagy fordulat a végén, az térjen vissza a Berényi-család történetéhez.

Nagy fordulatra pedig azért lesz szükség, mert az élők jól láthatóan elbuktak. Daenerys a földön, a sárkány sehol, a királynőt csupán Jorah Mormont önfeláldozása menti meg. Vagyis igen, Jorah, a világ leghűségesebb árulója Deres falainál leli halálát. Ahogy az eddigi hét évad alatt alaposan megtépázott Theon is, aki szintén bátran és méltósággal rohan a végzetébe, jóvátéve minden szörnyűséget és ostobaságot, ami élete során tett. Könnyfakasztó ugyan, de áldozata értelmetlen, hiszen az Éjkirály már ott is áll Bran tolószékénél, patetikus hegedűszótól kísérve, készen arra, hogy lemészárolja a háromszemű varjút.

Havas Jon az Éjkirály sárkányával akadt össze, Daenerys felé özönlenek a holtak, a kriptában rekedtek is az életükért küzdenek, Brienne, Tormund, Jaime és a többiek (akiknek elég kevés jutott ebben az epizódban) pedig kétségbeesetten szorulnak egyre hátrébb. Vagyis nagyon úgy néz ki, hogy minden elveszett. Ám ekkor egy fuvallat meglibbenti az egyik Más haját, jelezvén, hogy valami közeleg. És ki lenne az, ha nem a rejtőzés mestere, aki két epizóddal ezelőtt ugyanazon a helyen bukkant elő a semmiből, alaposan meglepve Havas Jont. Egy újabb jóslat: Arya az Istenerdőben láthatatlanul közlekedik, még az Éjkirály is csak az utolsó pillanatban veszi észre. De akkor már késő, a lány egy szintén korábban megcsodált trükkel halálra sebzi a gonoszt, aki apró jégszilánkokká törik szét, és ebben hűen követik tisztjei is, a halottak pedig visszatérnek oda, ahonnan a fagyos tekintetű hadúr felkeltette őket. Az élők győztek.

George R.R. Martin több interjúban is hangsúlyozta, hogy az igazi rettenet nem a sötét urakban vagy a szörnyekben rejlik, hanem az emberből ered. Így aztán nem meglepő, hogy a nagy leszámolásra, az igazi ütközetre és borzalomra még várni kell. Mert az nem lehet kérdés, hogy a valószínűtlen diadal után, Daenerys és a többiek Cersei Lannister ellen indulnak majd. A Hét Királyság sorsa az élők között dől el (akik közül valaki persze nem marad élő).

Ha úgy vesszük, ez egy nyílegyenes sztori volt. Egy rakás bonyolultabbnál bonyolultabb elmélet kelt szárnyra arról, hogy mi történik majd. Hogy Bran maga az Éjkirály, hogy az őrült király, Aerys Targaryen az Éjkirály, hogy mindenki meghal, hogy mindenki életben marad, és így tovább. De az alkotók mindenkire rácáfoltak, nem bonyolították túl a történetet felesleges csavarokkal. Jött a gonosz, majdnem győzött, de a hősnő a jóslatokhoz hűen végül legyőzte.

És talán emiatt érezhetünk egy kis csalódottságot. Hiszen hosszú évek óta, az Éjkirály első felbukkanásától kezdve vártuk ezt a csatát. A nagy vérengzés mellett pedig nem is annyira titokban talán mindenki nagy leleplezésekre, óriási meglepetésekre számított. És persze egy rakás kulcsfigura halálára. Varys, Tyrion a kriptában, a Szürke Féreg a frontvonalon, Brienne és Jaime egymás oldalán, Sam a harcmezőn, Arya a vár folyosóin: mindannyian tökéletes áldozatok. Mégis megúszták. Így bár Jorah-val kezdve többektől elköszönhetünk (Edd, Beric, Theon és Melisandre), a nagy mészárlásra készülő rajongókban jól érezhetően (Reddit, Twitter, Facebook) maradt némi (valljuk be: perverz) hiányérzet.

Persze a maradék három rész során még mindenki elhalálozhat, ahogy valószínűleg nagy fordulatok is várnak még ránk (Daenerys és Jon, Cersei és Jaime, Tyrion és Bronn stb.), az pedig az Éjkirály meglepő kimúlásával biztossá vált, hogy Cersei királynő fagyosabb, keményebb és kegyetlenebb ellenfél, mint a holtak vezére. 

Borítókép: Arya Stark. Forrás: esquire.com