Jean-Paul Belmondo több évtizeden át tartó színészkirálysága mintha nem akarna véget érni – összeállításunkból remélhetőleg kiderül, hogy miért. A 86. születésnapját ünneplő francia úriember egy személyben testesíti meg a laza, mindent helyzetet megoldó, sérthetetlen hőst és a valódi művészt, ami igencsak ritka párosítás a filmvásznon.
Vagyunk néhányan, akik Jean-Paul Belmondón nőttünk fel. Néhány millióan biztosan. Egyik első, meghatározó gyerekkori filmélményem, hogy Az örökös végén meghal, mert hát a filmjei végén időnként így jár, de többek között A profiban is úgy tűnik – ez is saját tervének része, akkora király.
És tényleg nagy király, akkor is, ha egy sérthetetlen szuperhős:
arca, arcjátéka és hangja legendává tették a most 86. születésnapját ünneplő művészt.
Ami a hangját illeti, a szinkronizálásról is híres magyar mozi neki is megtalálta a tökéletest: ahogy a franciák nagyjai közül Lino Venturával szinte egyet jelent Szilágyi Tibor orgánuma, úgy lehet Belmondóval azonosítani a felejthetetlen Sztankay Istvánt (is).
Az érdekes az, hogy nemcsak Sztankay István hangja illet hozzá, ez a videóösszeállításból is kiderül. A teljes életművet nincs értelme felsorolni sem, csupán szemezgethetünk belőle. Az emberi oldaláról pedig érdemes csak annyit elmondani, hogy a 2008-as Egy ember és kutyája forgatásakor már túl volt egy sztrókon és a vele járó bénuláson. Csak úgy vállalta el az alakítást, ha önmagát adhatja, kozmetikázás nélkül.
És most jöjjön Belmondo fénykora. Bár az az igazság, hogy (a fenti képsorokat látva) ez a mai napig tart, úgyhogy inkább legyen Belmondo, az örökzöld. Először is 1971-ből, A betörésből egy jelenet, amelyből kiderül, amire mindig rájövünk: ő maga a lazaság.
Az 1981-es, A profi című alkotás sokunk számára az első, ami róla eszünkbe jut. Varázslatos zenéje is naggyá tette:
A profiról pedig ez a jelenet ugorhat be elsőként, a feleségeknek is. Így jár egy zsaru, ha Belmondo feleségéhez hozzányúl (aki nem tudná az előzményt: pofont ad a hölgynek a felügyelő utasítására, a férje keresésekor). Ami jár, az jár.
Egy jól sikerült kedvcsináló az 1979-es Zsaru vagy csirkefogó?-hoz. Avagy szerelem, randikérés és reakció egy váratlan hírre, „belmondósan”:
Ha estére nincs még programod, íme egy egész estés kultikus mozi, Belmondóval és Alain Delonnal:
De ez sem rossz. A Nyomorultaknak nem ez a leghíresebb feldolgozása, de talán ez a legeredetibb: