A Keresztapa-trilógia és az Apokalipszis most megalkotója, Francis Ford Coppola nyolcvan éves. Esetében kritizálni lehet, tisztelegni kötelező. Legjobb filmjeivel tesszük ezt meg.
Nyolcvan éves Francis Ford Coppola, a filmtörténet egyik legnagyobb hatású rendezője.
Középső nevét Henry Ford előtti tisztelgésként kapta szüleitől (egy Fordról elnevezett kórházban született, de állítólag nem csak emiatt). Olasz bevándorlócsalád sarja, apai nagyszülei költöztek át az Egyesült Államokba. Az olasz befolyást magán viseli több filmje is, melyek közül a legismertebb talán az 1972-ben elkészített Keresztapa.
A trilógia második részét 1974-ben, a harmadikat 1990-ben forgatták. Az első részben Michael Corleone (Al Pacino) a család eredeti otthonába, Szicíliára kénytelen menekülni, ahol szerelmes lesz egy helyi lányba. Apja kávézójában kéri meg a kezét, a papa először felindultan fogadja a hirtelen leánykérést. Volt szerencsém inni egy feketét a savocai helyszínen, egyszerűen fenséges volt.
Vissza Coppolához: az Apokalipszis most szintén felejthetetlen alkotás – a film Joseph Conrad könyvadaptációja. A vietnámi dzsungel mélyén uralkodó Kurtz ezredes birodalmába vezető hosszú utazás gyötrelmes, sötét, tényleg apokaliptikus. Tőről metszett háborúellenes munka, Marlon Brando zseniális alakításával.
Coppola horrort is forgatott, 1992-ben Anthony Hopkins-szal, Winona Ryderrel, Gary Oldmannel és Keeanu Reeves-szel megcsinálta a sokadik Drakula-filmet. Ez volt a valaha volt legtöbb bevételt hozó Drakula-feldolgozás a vásznon (216 millió dollár), ám átütő ereje annál kisebb lett.
Pont fordított volt a felállás az 1997-es Esőcsináló esetében. A kritikusok szerették a tárgyalótermi thrillert, a nézők kevésbé. A stáb (Matt Damon, Danny DeVito, Mickey Rourke, Claire Danes) itt sem másodosztályú színészekből állt össze.
A 2011-es, kurta-furcsa Twixt és a Distant Vision sem robbantott bankot, és a kritikusokat sem szögezte a székbe, így Coppola egyelőre várat még bennünket egy utolsó nagy dobásával. Ha nem készül ilyenre, akkor sem fogunk megharagudni rá, mert amit a '70-es évek végéig letett az asztalra, abból több zseniális rendező teljes életművét össze lehetne rakni.