Elhunyt a zenész, aki úgy ötvözte a jazzt Bachhal, mint senki más

Napjainkban már korántsem olyan kirívó, hogy a különböző stílusok egymásra találjanak, a párizsi Konzervatóriumban tanult Jacques Loussier azonban 1959-ben szenzációt okozott, amikor triójával, Pierre Michelot bőgőssel és Christian Garros dobossal piacra dobták első lemezüket, amelyen Bach-átdolgozásokat játszottak – írja cikkében a fidelio.hu.

Bach elegáns ellentpontozása és a jazzes lüktetés megtalálta a piaci rést, Jacques Loussier lemezei milliós példányszámban fogytak, és mintegy tizenöt évig turnéztak velük. Pedig mindkét oldalon akadtak kritikusaik: a jazzisták amiatt átkozták, hogy elhagyja a műfaj fekete gyökereit, a klasszikus műfaj hívei pedig vandálnak tartották a megközelítését.

Loussier viszont nem pusztán Bach népszerűségét akarta növelni, művészete nem is állt meg ennyinél. Csodagyermek zongoravirtuózként indult, aki Yves Natnél tanult tizenéves korától a párizsi Konzervatóriumban. Húszas éveiben a Közel-Keletre és Latin-Amerikába utazott, amely kitágította horizontját zongoristaként és zeneszerzőként is. Az ötvenes években zongorakísérőként dolgozott, többek között Catherine Sauvage és Charles Aznavour mellett, várva arra, hogy beindítsa a karrierjét.

1959-ben a Decca Records lemezkiadónál klasszikus zongoristaként jelentkezett, de elutasították, azt állítva, hogy abból már van elég. Aztán jazz-zongoristaként akarta eladni magát, de abból sem volt hiány.

„Így aztán elkezdtem Bachot játszani, és improvizáltam hozzá”

– mesélte később.

A lemezkiadó érdeklődését felkeltette a jazzes Bach, pedig Loussier soha nem gondolta volna, hogy erre vevők az emberek. A Play Bach Trio mellett a zongorista mintegy hatvan filmhez és tévésorozathoz írt zenét.

Ravel, Chopin, Eminem

A hetvenes évek végén figyelme az elektronikus zene felé fordult, de írt szimfóniát, trombita- és hegedűversenyt, balettet és crossovert is. 1985-ben, Bach születésének 300. évfordulóján újabb jazztriót alapított, akikkel Vivaldit, Ravelt, Beethovent, Mozartot és Chopint egyaránt játszottak. Bach művei közül felvették a Goldberg-variációkat és a Brandenburgi versenyeket is. Újra és újra meghökkentette a szakmát, például azzal, hogy kijelentette, szereti Eminem zenéjét is (még ha be is perelte a rappert plágiumért).

„Szeretem a jó zenét, bármi legyen az”

– mondta.

2009-ben, karrierje félszáz évét ünnepelve készítette el The 50th Anniversary Recording c. albumát, amelyről azt mondta:

„Talán soha nem zongoráztam ilyen jól. Úgy gondolom, ezek után bizakodva várhatjuk a századik évfordulót!”

2010-ben Budapesten is fellépett.

2019-ben, nyolcvannégy évesen érte a halál, felesége, Elizabeth és öt gyereke gyászolja.