Elfeledett hősnők tűntek fel Budapest csomópontjain

A mai nap talán legaktuálisabb kérdését a Budapest-szerte színvonalas tematikus sétákat szervező Hosszúlépés csapata teszi fel Facebookon: kinek miről szól a nőnap? Mi eddig ma írtunk olyan nőkről, akik férfias szakmaterületeken tudtak egyedülállót alkotni, illetve tűzszerész hölgyekről, akik úgyszintén abszolút maszkulín munkakörben állnak helyt – nem is akárhogy.

A Hosszúlépés a maga módján ünnepel: ők azt szeretnék, hogy legyenek jelen az utcákon és tereken azok a hölgyek, akik a világ egyik legszebb városává tették Budapestet. Ennek érdekében gerillakampányt indítottak, és pénteken a belváros különböző csomópontjain „felejtették” az elfeledett hősnők életnagyságú papírmásait.

Az akcióról fotók, a hősnőkhöz pedig rövid leírások készültek.

Fischer Annie a Ferenciek terén (Fotó: Bankó Gábor)

Fischer Annie (1914-1995)

Fischer Annie egész életét a zenének szentelte. Igazi csodagyerekként már 12 évesen a Zeneakadémiára járt, ahol a legnagyobbaktól tanulhatott. Miután az 1930-as évek elején elindult nemzetközi karrierje, zongorajátékát Európa legfontosabb koncerttermeiben ünnepelték. Felívelő pályáját csak a II. világháború szakította meg: zsidóként nem volt maradása Magyarországon. Végül Svédországban leltek menedékre férjével, de amint lehetett, hazatértek Budapestre. Ezután évtizedekig az ország legünnepeltebb művészei közé tartozott és világszerte elismerték.

A hősnők a Széll Kálmán téren (Fotó: Bankó Gábor)

Hollósy Kornélia (1827-1890)

Hollósy Kornélia fiatal korától kezdve énekesnő akart lenni, édesapja viszont irtózott a gondolattól, hogy lánya dolgozzon, ráadásul művészként. Kornéliát azonban ez nem törte meg, rendületlenül hitt az álmában. 15 évesen elérte, hogy a tanulmányait külföldön, a legjobb iskolákban folytathassa. Már ismert énekesnő volt, mikor hazájában először közönség elé állt. Bevételeiből támogatta a szabadságharcot és 1864-ben, népszerűsége csúcsán, egy kétéves országos jótékonysági turné után, mint az ország egyik legsikeresebb énekesnője vonult vissza.

Ramseyer Eszter a 61-es villamoson (Fotó: Bankó Gábor)

Ramseyer Eszter (1853-1940)

Ha nincs Ramseyer Eszter, akkor a Gerbeaud név ma valószínűleg sokkal kevesebbet jelentene a budapestiek számára. Egy svájci csokoládégyáros dinasztia lányaként került Budapestre Gerbeaud Emil feleségeként, ahol igazi magyarrá vált. A korban szokatlan módon már férje életében is részt vett a vállalatbirodalom vezetésében, irányította a tanulók, segédek kiképzését. Gerbeaud Emil halála után évtizedeken keresztül állt a vállalat élén és szinte halála napjáig személyesen is részt vett a cukrászda életében, a komoly üzleti döntésektől a legfinomabb habos süteményekig mindenhol ott volt.

A Móricz Zsigmond körtérre is "kisétáltak" a hölgyek (Fotó: Bankó Gábor)

Ki melegszívűen, ki hagyománytisztelő módon köszönt nőnapkor. Klassz, hogy az ismeretterjesztő módszer is bekerül a köztudatba. Kösz, Hosszúlépés!