Pénteken újra megnyit a Metro Klub, Zoránék legendás helye

Metro Club Theatre néven nyílik meg újra Budapest legendás szórakozóhelye a Metro Klub, a Dohány utcába, a 22-24. szám alatt. Néhány próbabulit már tartottak, a hivatalos megnyitó viszont most pénteken lesz, Revolution és DJ Nash felel a hangulatért, a New Dance World Hiphop Dance School igyekszik emlékezeteset produkálni, továbbá fürdőruha- és fehérnemű-bemutatót is tartanak. Mostantól minden pénteken és szombaton igényes hang- és fénytechnikával, bistro food-ételekkel, nagy tánctérrel, ismert lemezlovasokkal szeretnék idecsábítani az embereket. 

A Metro Klub múltja kötelez, az egykor itt uralkodó hangulatot nyilván nem lehet utánozni, és úgy tűnik, nem is ez a cél, de vajon meg lehet-e még valamennyire idézni a hely szellemét? 

A Síp utca és a Dohány utca sarkán álló ötemeletes lakóház 1909-ben épült – olvasható a Beat Korszak nevű blogon, amely részletesen elmesél mindent, amit tudni érdemes. A korabeli Európa egyik legnagyobb játékboltja működött benne. A ház homlokzatán pedig ma is látszik a Zsolnay kerámiákkal díszített felirat.

A Metro Klub elnevezés a Közlekedési Építő Vállalattól ered, amely a kettes metrót építő munkásoknak szántak egy szórakozóhelyet. Egyvalami volt állandó, a Sztevanovity testvérek (Zorán és Dusán) vezette házi zenekar, a Zenith együttes, amely 1961-től fel is vette a klub nevét. Dusán akkoriban még 18 éves sem volt, csak külön engedéllyel zenélhetett az éjfélig nyitva tartó szórakozóhelyen.

A Metro Klubban jelent meg először a tviszt – persze, a nagyobb biztonság kedvéért a bulik előtt egy tánctanár tanította a fiatalokat a kulturált mozgásra. A sok Metro Klub közül a Dohány utcai lett az igazi, a legendás, kultikus hely. Zorán így emlékszik rá: 

„Ha bementél a buli kezdése előtt és körülnéztél, akkor eszméletlen förmedvénynek tűnt az egész helyiség: csak úgy árasztotta magából a ridegséget, de amikor megtelt fiatalokkal és elkezdtünk játszani, minden megváltozott és a rideg, vacak, rossz akusztikájú teremben életünk legforróbb hangulatú, felejthetetlen emlékű bulijait játszottuk. Akkoriban olyan légkör vette körül ezt a zenét, hogy egyszerűen elképzelhetetlen volt a sikertelenség. Minden összekötött, életkorban is egyeztünk a közönségünkkel.”

Részben itt forgatták 1969-ben Kovács András Extázis 7-től 10-ig című beat-dokumentumfilmjét, a következő évben itt készült az első magyar koncertlemez, az Egy este a Metro Klubban is. A felkapott belvárosi klub – és a helyes zenészsrácok, főleg Zorán és Freinreisz Károly – különösen vonzották a rajongó tinédzser lányokat. Egy volt közülük a későbbi Cicciolina – akkor még Staller Ilonának hívták, fekete volt a haja és senki sem ismerte még –, és harminc évvel később, életrajzi könyvében is emlegette a helyet.

A hetvenes évek elején a Metro együttes és a klub is megszűnt. Az épület egy ideig rendezvényteremként üzemelt, a rendszerváltás környékén butikok költöztek ide, majd egy hostelnek és a Roham Bárnak adott otthont.