Liveban dübörög a The Prodigy

A trió november 2-án adta ki a hetedik nagylemezét No Tourists címmel. Az albumra csak 10 dal fért fel, és érezhetően sok számnál a retró hatást akarta előhúzni Liam Howlett és csapata. Ezt van, aki értette, van aki nem, de az biztos, hogy egy személyes törzsgárdának készült az egész.
 

Nekem vannak benne kicsit elcsépelt dalok, de összességében meg vagyok elégedve az anyaggal. Ez a zenei szakírók között is megoszlott, a The Guardian például csak 3 csillagra értékelte a lemezt az ötből, míg a zenei szakújság NME pedig ötre.

Én mennyit adnék rá? Legyen mondjuk egy négyes. Talán azt éreztem rajta, hogy Liam óriási energiákat fektetett azokba a számokba, amiket kiadtak, míg a végére valahogy elfogyott a motiváció. Azonban a srácok ezt akarták, egy kis régi monotonitást, tánccal vegyítve, ami a rajongóknak 100 százalékosan átjön.
 

Az albumról az egyik személyes kedvencem a We Live Forever, ami már egész biztosan klasszikus lesz. Ez már régen kijött, mert a lemez egyik beharangozó száma volt. Akkoriban rengetegszer meghallgattam egy nap, és volt egy fél órás sétálásom is, amikor csak ez ment végtelenítve. Őrült-e, aki így hallgat zenét? Igen, az!
 

Howlett mellett még másik hat producer dolgozott ezen a tracken, de szerintem őket most teljesen felesleges felsorolnom. Inkább lássuk, hogy őrületek meg rá a rajongók Londonban, és hogyan szereztek örök életet!