A 22 éves Alessia Cara elvarázsolt minket

Tényleg ilyennek kellene lennie az igényes popnak. Cara hangja nem lemásolhatatlan, de még is egyedi. Dalaiba egyéniséget tud csempészni és így lesz ebből az úgynevezett popmaszatolásból igazi hullám, ami magával tudja sodorni az embert. Ha szemtelenül fiatalon ilyen jó, mi lesz itt később?

A 14 új dal valódi utazás, amire tök jól lehet andalogva táncolgatni egy pohár borral a kezünkben. Extra dalként még felkerült az első számnak, a Growing Painsnek az úgynevezett ”reprise” változata.

A második stúdióalbum a „The Pains of Growing” címet viseli. A lemezen Cara olyan nő szerepében mutatkozik be, aki még mindig keresi önmagát, és szociális érzékenységét szeretné megmutatni a nagyközönségnek.

Az album tökéletes folytatása a 2015-ös Know-It-All-nak, melyen szintén az érzelmek szokatlanul őszinte kifejezése dominál. Az első lemezen szereplő, Scars to Your Beautiful című dalában pédául a szépség felszínességet kritizálta, a Logic-kal közös 1-800-273-8255-ban pedig arra hívják fel a figyelmet, hogy az öngyilkosság megelőzhető.

Erre a korongra került fel a How Far I’ll Go is, ami a Moana című Disney-mese betétdala lett.

Alessia második stúdióalbumán ha lehet, még nagyobb őszinteséggel tárulkozik ki hallgatói előtt. Már az első dalban, a Growing Pains-ben is ezt bizonygatja: „Minden egyes szóban van igazság, amit leírok.” Közel is állhat a szívéhez, ha már két változatot is kapott.

Egyébként a lemezen szereplő összes dal szövegét ő írta. Ha figyelmesen hallgatjuk, kirajzolódik belőlük a magányossággal, az aggodalommal és depresszióval, az általános hiábavalósággal való küzdelme. Egy élénk és dinamikus hangú fiatal nőt hallunk, aki még mindig keresi önmagát.

Az énekesnő próbál bátorítani és empátiával lenni az emberek felé. „Csak rázd le magadról a felhőket, amik követnek téged és hagyj időt önmagad megtalálására” – vallja Cara, aki mindig őszintén tud beszélni erről.

A The Pains Of Growing zenei hangzása nagyon változatos: a Not Today old school RNB, a Comfortable középtempós Motown, a Trust My Lonely pedig reggae-s – de az I Don’t Want To-t és a Little More-t például egy szál akusztikus gitárral vette fel, saját alagsorában.

Mindet érdemes meghallgatni! Cara világába és az új albumba ide kattintva tudunk elmerülni!