Ha lehetne, minden Sting koncertre elmennénk

A kommersz reggae kedvelői számára különleges csemegét jelentett a két szupersztár, Sting és Shaggy idén májusban megjelent közös lemeze, a 44/876. Közép-Európa számos országát követően nekünk, magyaroknak is lehetőségünk volt élőben meghallgatni a koprodukciót, ugyanis a két zenész a Szerencsejáték Zrt.-nek köszönhetően 2018. november 24-én egy ingyenes koncert keretében játszott a budapesti Hősök terén.

Ajándék lónak ne nézd a fogát – tartja a mondás, ezért kissé óvatosak voltak az elvárásaim a szombati koncerttel kapcsolatban. Néhány bíztató jel azért akadt: Sting az elmúlt időszakban ismét a magasabb fokozaton pörgő zenére kapcsolt szólóban, valamint a Shaggyvel közös 44/876 címet viselő lemez mindkét zenész életművének egy üde, jól sikerült darabja lett.

A Punannyék felvezetését követően, a kitűzött kezdési időpont előtt 10 perccel már a színpadon láthattuk a két művészt, akik korukat meghazudtolva (Shaggy 50 múlt, míg Sting a 68. életévét tapossa), olyan lelkesedéssel és energiával zenéltek, amit jópár fiatalabb előadó megirigyelhetne. A setlist javarészt Sting korai szóló és Police korszakából származó slágereire épült, amik mellé nem egyszer hozzáolvasztva párosultak a jamajikai társ legjobb dallamai: így olyan fúzióknak lehettünk szem- és fültanúi, mint a So Lonely/Strength of a Women, a Roxanne/Boombastic, vagy a Oh Carolina/We’ll Be Together, fentiek mellett pedig a közös albumról is számos dallam (pl.: Dreaming in the U.S.A., Gotta Get Back My Baby) felcsendült.

Ez persze mind szép és jó, de jogosan vakarhatja a fejét az olvasó: mennyire működik ez formáció élőben? A kérdésre a szombat este egyértelmű választ adott: meglepően jól. Mind Sting, mind Shaggy zenéjében megvan a közös nevező a reggie-s gyökerek révén, személyiségük, színpadi kisugárzásuk viszont van annyira eltérő, hogy végeredményben tökéletesen kiegészítsék egymást: nem egyszer egymás visszafogott ugratása, és egy kis (nem túl komoly) rivalizálás is színesíti a showt, azt a showt, ahol egyik művész sem szorul háttérbe a másik mellett, sőt, még a háttérzenészek és vokalisták is megkapják a maguk egy-egy pillanatát.

A végeredmény pedig magért beszélt: a hideg, szakadó eső áztatta novemberi idő ellenére több tízezer ember bulizta végig a koncertet, a zene révén pedig, ha csak két órára is, de sikerült kiszakadni a hűvös Európából, és lélekben valahol a Karib-tenger partjain melegedni a pálmafák mellett.

Zárásként elmondom, hogy volt szerencsém 14 évvel ezelőtt látni Stinget a Kapcsolat koncerten, ami mindmáig egyik legnagyszerűbb zenei élményem volt. Remélem, hogy még lesz alkalmam élőben látni és hallani ezt a két művészt a színpadon felszabadultan örömzenélni.