Minden szentek közül kettő, akik a legjobb filmeket ihlették

A szentek nem szorulnak rá a tiszteletünkre, semmit sem ad nekik magasztalásunk. Csupán a mi javunkra válik, ha róluk megemlékezve tiszteljük őket

– írta valamikor a XII. század első felében Szent Bernát apát, aki – mint neve is mutatja – maga is a szentek közé emelkedett az utókor hite alapján.

November 1-én, Mindenszentek napján őket ünnepeljük, hírességeket mellett ismeretleneket, akik talán a szomszédunkban haltak meg, és senki sem tudta róluk, hogy milyen tisztán éltek. Senki, csak aki közelről ismerte őket, talán csak Isten.

„Minden tökéletes, igaz ember” napja lett Mindenszentek ünnepe III. Gergely pápa alatt a VIII. században, IX. Gergely pápa pedig száz évvel később helyezte november 1-ére.

Az ismeretlen szentekről nem írtak könyveket, nem örökítették meg őket zenében és filmben, nem imádkoznak hozzájuk tömegek. Más tiszta életű emberek példája viszont, akik szintén soha nem vágytak hírnévre, ott lebeg a világ végéig az emberiség előtt, filmben és zenében.

A szentekről szóló filmek közül mi most kettőt választottunk ki ajánlóként, amelyek életre szóló útmutatások és a színvonaluk alapján kiemelkedő alkotások. Összeköti őket a középkori Itália és a zene, amely méltó lett a képekhez.

A Napfivér, holdnővér Franco Zeffireli 1972-es alkotása a ferences rendet alapító – XIII. századi – Assisi Szent Ferenc életrajzát vitte a mozikba. Bár az egyházon belül is vannak, akik szerint a világhírű rendező elrugaszkodott a valóságtól, mert Ferenc, avagy Francesco sokkal többet szenvedett annál, mint amit a képeken látunk, ettől még generációknak tudott mondanivalóval szolgálni. Nem kevésbé a filmzene, amelynek minden egyes száma kincs, a skót énekes-gitáros Donovan szerzeménye.

A másik egy kicsit könnyebb műfaj, Luigi Magni 1983-as alkotása, a Legyetek jók, ha tudtok. Amikor 1989 novemberében a magyar tévé bemutatta, még éppen egy olyan kort éltünk meg, hogy mindenki ugyanazt nézte otthon, mert nemigen lehetett mást, kereskedelmi televízióknak még hírük sem volt, sport és egyéb tematikus adókról, külföldi csatornákról nem is beszélve. Szóval az ország 1989. november 9-én este megnézte a MTV-ben, majd másnap erről beszélt, éppúgy, mint az olimpiák idején az előző napi magyar aranyról.

A XVI. századi Rómát és Néri Szent Fülöp – továbbá Loyolai Szent Ignác – alakját felelevenítő filmben a szereplőválasztás mellett a magyar szinkron is (hagyományainkhoz híven) felejthetetlen. Végvári Tamás (Fülöp), Mécs Károly (Ignác), vagy éppen Usztics Mátyás (a bíboros) és Helyei László (az üstkovács képében megjelenő ördög) hangja a fülünkben cseng, ahogy e szerepekre gondolunk. És persze a zene, Angelo Branduardi szerzeménye, aki maga énekli a filmkockákon is. Minek is beszélni róla arról, amit hallgatni kell…

 (AA)