Ennél jobb szettel nem lehet zárni a fesztivál időszakot

Már csak azért sem, mert a szettje miatt egy életre megjegyeztem a nevét. Persze nincs olyan felfedezés, aminek ne lenne egy kis háttértörténete.

Pár zenésszel, szakíróval csináltunk egy kis fesztivál időszak búcsúztatót, ami olyan jól sikerült, hogy lehet minden évben meg fogjuk lépni. Az egyik este újra elővettük az év koncertjének kimondott Gorillaz fellépését is, de a két napos dzsembori utolsó felvonásán már eléggé meg volt halva mindenki.

Mire megcsináltam közkívánatra a gombapaprikást, belőlem is kiment az élet, és nem volt az az alkoholos itóka, ami fel tudott volna éleszteni. A zenével is bajban voltunk, mert kerestük a tökéleteset, ami még be tud indítani, de rá kellett jönnöm nekem is, a két napos bulikhoz én már öreg vagyok és a többiek is. Szerintem akkor se buliztam volna, ha a Prodigy jelenik meg a nappaliban. Na jó, akkor lehet.

Szóval mentek jazz és blues dalok, funkysabb Prince, Daft Punk, de még Dua Lipa is. A punkokat nekem tették be, hogy éledjek már. Ugyebár a YouTube-nak szokása, hogy feldob egy csomó előadói oldalt, amit mi kedvelhetünk. Fogalmam sincs, hogy milyen indítatásból kattintott rá valaki Shingo Nakamurára, meg eleve miként került elő, de amikor beindult és rájöttünk, ez egy igazi chill utazás lesz, mindenki közösen bólintott, hogy maradjon.

A tokiói DJ progressive house, trance alapokat vegyít általában klasszikus zongorával egy igazi melodikus egyveleget alkotva ezzel. A szettjében az volt jó, hogy pont oda illett, pont abban a pillanatban. Annyira lötyögtünk rá, amennyire kell, nem volt tolakodó, ki tudta kapcsolni az agyat, de be tudta indítani a testet. Még egy diszkófény alkalmazást is letöltöttünk az okostelefonra, hogy még teljesebb legyen az élmény, már csak az ibizai tengerpart hiányzott a háttérből.

Szóval Shingo Nakamurát pont ilyen alkalmakhoz ajánljuk: chilles teraszos beszélgetésekhez, naplementében kiüléshez, meg hát ehhez hasonló pompás pillanatokhoz.