Öt plusz két érv, amiért még mindig érdemes figyelni az Alice In Chainsre

A masszív heroinista Layne azonban 2002-ben elhunyt, és sokan szkeptikusak a mai napig, hogy volt-e értelme 2006-ban bevenni William DuVallt a helyére frontembernek, mert hát nincs értelme mellébeszélni: Layne pótolhatatlan.

Nagy szerencse azonban, hogy az új énekes-gitáros nem epigonnak szerződött. Koncerteken ugyan remekül hozza a kötelezőt a régi dalokban, de az új dalokban egy egészen más irányba ment el az Alice In Chains, de valahogy úgy, hogy mégis benne maradt a markáns Seattle-hangzás. Ha ez érthetetlen, akkor így egyszerűbb lesz: íme az öt legjobb dal az Alice In Chains második korszakából!

Check My Brain


Tökéletes refrénnel megáldott dal, amit még a Californication című sorozatban is felhasználtak. De az elkínzott, megvonszoltatott nyitóriffje olyan erős, hogy felülír mindent.

Your Decision


Akusztikus megoldásokban az AIC mindig is jó volt, elég csak a két minialbumra, a Jar Of Fliesra, vagy a SAP-re esetleg csak a Nirvanájéhoz hasonló kultuszt megélő MTV Unpluggedra gondolnunk. Mindent elmoondunk a Your Decisionről, ha belátjuk, hogy ez a művészkedős klippel megtámogatott szám bármelyiken elfért volna.

A Looking In View


Paranoia és nyomasztás, jó pár percen keresztül. De a túlvilági hangulatba vegyülnek azért feloldozó dallamok is.

Hollow


Komplex és változatos, ez a zseniális című The Devil Put Dinosaurs Here nyitódala.

Stone


Ahogy megszólal a basszus, és belép a gitár máris tudjuk, hogy a Dirt kisöccsét és a Chek My Brain nagybátyját köszönhetjük a dalban.

A ráadás pedig a megjelenés álló Rainer Fog lemezről származó két előzetes, szokatlanul kemény és megszokottan komor dal.


(Tompi)