A Two Door Cinema Club már tényleg nagyszínpados

A banda nem igazán tagadja az észak-ír származását, ez gyakorlatilag a közönség soraiban is visszaköszönt. Talán a legdurvább maggal nézhettük meg a koncertet, ugyanis mindenhol írek vettek minket körül. Nem is kérdés, hogy büszkék a zenekarra, és ezt ki is mutatták. Minden szöveget fejből nyomtak, és már közben sem nagyon bírtak magukkal, de amikor jött az ”I Can Talk” című szám, elszabadult a pokol. Olyan intenzív pogózásba kezdtek, hogy a körülöttük álló csajok először csúnyán néztek, majd rájuk szóltak, de rájöttek, hogy tök felesleges, így inkább arrébb álltak.

A mostani koncerten már 3 album terméséből válogathattak, ugyanis tavaly jött ki a Gameshow nevezetű korong. A Two Door eredetileg egy vérbeli indie-rock zenekar, de az új albumuknál erősen belemásztak az electro-popba. Ez azt eredményezte, hogy a gitárcentrikus zenekarnál pont a főszereplő hangszer került kicsit háttérbe. Kíváncsi voltam élőben ezek az elektrósabb számok hogyan fognak működni, de olyan istenien sikerült megteremteniük az összhangot, hogy egy szavam se volt.

A Gameshow amúgy is egy olyan album, amit később kezdtem csak el igazán értékelni. Imádom az olyan számokat, amik csak többszöri hallgatásra bizonyítják be mennyire jók, és ezen a CD-n volt benne részem bőven. Eleve már a szokatlan stílusváltás keze is benne volt ebben egy hajszálnyit.


A setlist tehát tökéletesen volt összerakva, a régi és új dalok között kifogástalan volt az átmenet, és a banda is rengeteget fejlődött az öt évvel ezelőtti fellépésükhöz képest. Az első megjegyzésem, hogy az énekes és gitáros Alex Trimble haja eltűnt, de a hangja megjött. Lehet sokaknak mindegy volt, de a frontember nem igazán tudta profin visszaadni a színpadon azt az énekhangot, amit a stúdióban produkált. Most erre is pontot tehetünk: Trimble hangja olyat szólt, mint még semmikor. Az élő hangzás briliáns, ahogy a háttérvokálok is.

 

Ez a gyümölcs beérett, ahogy a zenekar is összeállt. Ez egy profi nagyszínpados teljesítmény volt, és most már azt kell mondjam, ez a csapat akármibe is fog belevágni a jövőben, mindig helye lesz a legnagyobb nevek között.

A TDCC amúgy egy percet sem pihent a színpadon, a 18 számot egy az egybe nyomták le, de a dalok rövidsége miatt még így se jött ki a másfél órás koncert. Reméljük eljönnek egyszer egy külön fellépésre, ahol legalább egy 30 dalos őrületet láthatunk. (Torony)