Foo Fighters, 20 év után!

A Seattle városában alapított csapat 20 év után jutott el újra Magyarországra, Dave Grohl ki is emelte a performansz elején, hogy akkoriban bizony nem ennyi ember előtt zenéltek, mint most. Majd azt is hajlandó volt eljátszani, hogy mi történne, ha megint ugyanennyi idő múlva jönnének vissza. A színészi képességekkel bőven megáldott Grohl lazán viszi egyedül a hátán a produkciót. A Foo Fighters alapvetően egy nagyon egyemberes banda, annak ellenére, hogy remek és rutinos zenészek alkotják. A frontember nem rest megnevettetni a közönséget, beszólni a saját billentyűsének bemutatkozó szólója után, mondván, ez egy Foo Fighters számban ugyan nem ér sokat, de azért remek volt tesó! Ugyanakkor, amikor előkerül egy harmonika az est második felében, már értjük, hogy miért kellenek ilyen virtuózok egy zenekarba, ahogyan a basszusgitár alkalmankénti domináns megjelenése is kellően jó érzést vált ki belőlünk.

Túlzás lenne azt állítani, hogy jó ismerője vagyok a Foo Fighters munkásságának, ugyanakkor a csapat leghíresebb számai és különösen a kezdő korszak lemezei nagyon is megvoltak. Nehéz lenne leírni az amerikai együttes stílusát, ugyanakkor a fülbemászó refrének mellé társuló jellegzetes zúzda tökéletesen leírja, hogy Grohl eszményien vitte tovább Cobain örökségét, csak felnőtt egy kicsit a feladathoz és a korához is. Az egykori dobos lassan 50, de nyugodtan letagadhatna akár tizenöt évet is.

A koncert kritikájához pedig elég volt kicsapni az aktuális online sajtót vagy ismerőseink Facebook oldalát, ahol mindenki áradozott a látottakról és az egészben az volt a legfeltűnőbb, hogy olyan, alapvetően laikusok tették azt, mint én is, akik nem a banda elkötelezett rajongói.

Az ember gyakran érezte a Foo Fighters kezdő éveiben, hogy nem feltétlen veszik komolyan magukat és egy szimpla útkereső fázisban vannak, de alighanem lassan elmondhatjuk, hogy hamarosan belépnek abba a klubba, ahol a legnagyobbakat jegyzik. A csapat igyekszik elspoilerezni következő albumának a számait is. A néhány hete kitolt Run című klip mellett, pár napja a Sunday Rain című szám is felcsendült egy koncertdebütálással és ezt Budapesten is megkaptuk. Ez a nóta pedig bizony már most nagyon komolyat szól. A ritmusos, blues stílusban felcsendülő, fülbemászó gitárszólós alkotást, nincs az a szőrös szívű zenehallgató, aki ne kiáltaná ki slágernek. Olyan ez a dal, mintha már legalább ezerszer hallottam volna. Egyébként még két másik új debütánst is hallhattak már a nézők korábban, de ezek bemutatása ezúttal elmaradt, így a rajongóknak marad a YouTube.

 

Az ülőhelyekről azonban most megmondom, hogy veszélyesebb, mint az állóhelyek bármelyike, ugyanis az itt lévők előszeretettel tudnak rátölteni az aktuális hangulatukra, aminek hála, könnyen a nyakadban landolnak emberek és sörök, vagy egyszerre mind a kettő. Ugyanakkor mindez egyáltalán nem véletlen, hiszen az All My Life, a Pretender vagy a Learn To Fly című számok soha nem hangulatos üldögélésre voltak tervezve. (Sziki)