Nem rég jelent meg A Város című kislemezetek, ami csak magyar dalokat tartalmaz. Mi vett rá arra, hogy most belecsempésszétek a magyar dalszöveget a Biebers repertoárjába?
Puskás Peti: Egyrészt amikor Dani átküldött egy alapot, akkor azonnal magyar dalszöveg jött rá, másrészt tavasszal kitűztem célként magam elé, hogy a Biebers most elért egy pontot, és azon tovább kell lépnünk. Most ez abban teljesedik ki, hogy az angol dalszöveg világunkat akarjuk átültetni magyarba. Ehhez van egy nagyon jó társunk, a Mórocz Tomi, aki a Bermudának az énekese és dalszövegírója. Vele leültünk ötletelni és pikk-pakk kijöttek a magyar dalok belőlünk. Az is benne van, hogy kicsit elkezdtem irigyelni azokat, akik magyarul énekelnek. Amikor turnézunk, mindig látom, milyen jó, amikor a közönség együtt énekli és érti a dalszövegeket. Látod rajtuk, hogy átlényegülnek egy dal közben.
Ezt a magyar EP-s dolgot most az Ivan & The Parazol is megcsinálta, és azt nyilatkozták lehetséges, hogy egy album is követi majd, amin csak magyar muzsikák lesznek. Nálatok is lehet tervben van egy ilyen?
Puskás Dani: Azt nem tudjuk magyar album lesz-e, de februárban szeretnénk a második lemezünket kiadni, de jelenleg úgy készítjük a dalokat, hogy egyből a magyar szövegeken gondolkodunk. De így is fogunk tudni egy olyan hangzást hozni, hogy nem veszítsük el a Biebers érzést.
P.P.: Én amúgy azt tervezem, hogy ősszel megcsináljuk magyarul az egész lemezt, aztán ha készen vagyunk, leülök, és megírom angolul is a dalszövegeket. Azért a nemzetközi porondot nem szeretnénk feladni, mert úgy látom elég jó kapcsolatok alakultak ki az elmúlt egy évben. Sok a tervünk és ezeket megpróbáljuk kihasználni, hátha lesz belőle valami. Azért az nagyszerű érzés, hogy mindig kapunk külföldi kommenteket is. Nem volt még világsztár magyar zenekarunk, és lehet csak egy bandának kellene átlépni az országhatárt és az magával húzná az egész szcénát.
Anno mindenki azt hitte a csapatról, hogy külföldiek vagytok. Szerintetek egy magyar csapat már nem is lehet jó a közönség szemében?
P.P.: Elsősorban azért kezdtünk angol szövegekkel, mert Daninak és nekem is volt egy előéletem. Azonban utána azt szerettük volna, amikor összeraktuk az első dalokat, hogy milyen jó lenne, ha nem tudnák ki is áll mögötte. Nem vinné el a közönséget az előítélet. Eleve ne legyen az, hogy ez most a Puskás Peti vagy a John The Valiant új száma és jaj de szar, gyűlölöm. Az jópofa dolog volt, amikor a Dance című számunk megjelent és beküldtük a Petőfi Rádióba. Itt van egy fiatal csapatnak a legelső dala, hátha játszani fogják, majd végül heteken keresztül az egyik legjátszottabb szám lett. Pont a kocsiban ültem, amikor meghallottam először a rádióban, és velem volt pár ember, és még ők sem tudták, hogy ez én vagyok. Közben magamban nevettem és azon gondolkoztam: Jó, ez az ötlet bejött.
Mostanra már sikerült elérnetek egy teljesen egyedi hangzást. Nem kell megfejteni, hogy most szintipop, soul, elektro keverékről van-e szó. Mikor fordult meg a fejetekben, hogy a régi diszkó stílust akár modernizálni is lehetne?
P.D.: Mindig is kötődtünk a 80-as évek popzenéhiez. Annyira katartikus az egész, szinte giccses és futurisztikus és ezt szerettük volna átvenni.
P.P.: Meghallgattam a dalokat és Dani mindig azt mondta, hogy hiányzik belőle egy kis „csillaghang”! Azt persze tegyük hozzá, hogy nem csak Dani érdeme a hangzás, mert amikor elkezdtünk élőben zenélni, mindenki hozzátette a maga kis világát.
P.D.: Szerintem szép lassan az utóbbi egy évben alakult ki a zenekarnak az igazi hangzása.
P.P.: Amikor elkezdtünk zenélni, akkor utáltam a funkyt, de annyira megtetszettek a Miklós Milánnak a funky témái, hogy gyakorlatilag beépült ez a hangzás is a zenénkbe. Nem sajátítjuk ki magunknak az érdemet, mert tényleg mindenki hozzátesz valamit.
Akadt mostanság olyan album, vagy előadó, akitől tudtatok egy kis ihletet gyűjteni? Vagy ez nálatok egészen másképp működik?
P.D.: Spotify. Tényleg dicsőítenénk egy kicsit a zeneszolgáltatókat, mert az utóbbi időben eléggé rászoktunk. Mindig tudunk találni valamilyen feltörekvő zenekart.
P.P.: Most az LGT nagyon közel került a szívemhez. Félre értés ne essék, eddig is hallgattam őket, de most kezdek rájönni mennyire egyszerűek és utánozhatatlanok is az ő dalszövegeik. A Miénk itt a tér egy fantasztikus szám zseniális szöveggel. Egyszerűen előttem van mit érezhettek anno a szüleink, amikor ezt hallgatták.
Hála égnek az itthoni közönség minőségibb része imádja a zenekaros felállást, és ennek már ti is mestereivé váltatok. Nem érzitek néha úgy, hogy ez elnyomja a csapat valódi hangzását?
P.P.: Nem akarjuk, hogy a Biebers elveszítse az elektro varázsát, ezen nagyon sokat dolgozunk. Nem tudom ebben úttörőek vagyunk-e, de az Akváriumot vagy az A38-at is ki szoktuk néha bérelni, csak arra, hogy lemenjünk, és pont amit te mondasz, tesztelgessük a hangzást. A hangmérnökünk ott ül, és folyamatosan kevergeti a hangszíneket, hogy szimbiózisba tudjunk lenni az élő hangszerekkel.
Szerintetek meddig lehet a terítéken a Biebers? Egy olyan csapat lesz, aki 10 év múlva is a színpadon fog állni, vagy úgy érzitek, akkor már teljesen más felé fogtok hajózni?
P.P.: Lehet más felé fogunk hajózni, de azért, mert a zenének a lényege a megújulás. Az embert folyamatosan új élmények érik, új zenéket, hangokat hall. Nem akarok nagyképűzni, de már átéltem egy-két dolgot, mi az, amikor az ember tényleg megújul. A Biebers egy nagyon jó csillagzat alatt született és attól függetlenül, hogy ez a munkahelyünk, azon vagyunk, hogy megmaradjon azaz alkotói közösség, amiért az ember elkezdett zenélni. Ha van is valami feszültség köztünk, mindig meg tudjuk oldani, ezért bízom abban, hogy a Biebers 10 év múlva is meg fogja határozni mindenkinek az életét.
Ugyebár az egyik mentor szerepkörét töltöd be az X-faktorban. Milyen most egy tehetségkutató másik oldalán állni, ez esetben „ülni”?
P.P.: Fantasztikus érzés! Csak az érti meg mi történik igazán, aki ott ül élőben. Itt már nem a tévéképernyőn nézel embereket. Hús-vér énekesek jönnek be, akik meg akarják változtatni a sorsukat és az életüket, és valamennyire a te kezedben van ez a sors. Leírhatatlan, amikor valami megszületik a szemed előtt, és közben még te is tanulsz ebből az egészből.
Akkor van értelme szerinted még a tehetségkutatóknak?
P.P. :Szerintem a tehetségkutatóknak mindig lesz értelme. Elképesztően sokan nézik, és fontos valamint felelősségteljes feladat, hogy a tapasztalataimat át tudjam adni mentorként. Pont a napokban gondolkodtam ezen, hogy olyan mainstream előadók, akik még anno hakniztak, teljesen rámentek arra, hogy élő zenekarral álljanak ki. Talán mi voltunk azok 3-4 évvel ezelőtt, akik a mainstream és az underground határait áttörték és lecserélték a CD-t egy zenekarra. Nagyon sokáig szinte nem kerestem semmit a Biebersszel, de sikeres zenekart akartam csinálni és megmutatni, hogy van még élő zene. Most jó látni, hogy a többség szeret élőben kiállni a színpadra. A tehetségkutatónál is ez van, adott egy célkitűzés, és saját magadat kell adnod élőben.
Peti nálad jelenleg, hogy néz ki, teljesen hátat kellett fordítanod a színészetnek?
P.P.: Nagyon háttérbe szorult, mert rengeteg munkánk és fellépésünk van, és most ott van az X-faktor is. A színházat persze nem akarom elfelejteni, mert az egyik legfontosabb része az életemnek. Itt a Vidor fesztiválon is bementünk a színházba és találkoztunk kollégákkal. Most így annál többet járok előadásokat nézni, hogy az érzés bennem maradjon. Ebbe nőttem fel, így mindig is sokat fog jelenteni. (Torony)