A festészet sokak szerint a sznobok művészete. Én nem tartom magam felsőbbrendűnek, de tényleg van olyan festmény, amit percekig tudok bámulni és valamilyen történetet látok bele. Inkább nézzük úgy, hogy a legtöbb gazdag emberből ez hiányzik és a többségük csak áll a festmény előtt és bólogat, hogy jaja, a művész itt aztán jól használta az ecsetet. De amíg mi megértjük a képeket, addig ők meg tudják venni. Na, hát ez a nem mindegy. Azonban a felmérések is azt mutatják, ha el is megyünk egy múzeumba, kevés időt szánunk a festmény böngészésére. Olykor azzal is több idő megy el, hogy elolvasgatjuk az információs táblát. Ezen a britek elég érdekes módszerrel akarnak változtatni.
Hamis festményeket akasztanak ki a múzeumokban, és aki megtalálja, az bekerül a versenybe. Innen tízen kerülnek be a döntőbe, ahol 5000 font értékű műalkotást kapnak. Ezzel az a cél, hogy a hamis festmények keresgélése közben az eredeti alkotások szépségét is meglássa a közönség. Gondolom alapból hamis festményeket csempésznek be az eredetiek közé, mert az eredetit lecserélni hamisra elég nagy hülyeség lenne. De nem igazán láttuk át a rendszert. Az is lehet úgy fog működni, hogy az eredeti és a hamis egymás mellett lesznek. Ez azért is valószínű, mert a szervezők szerint nem kell művészettörténésznek lenni, hogy megtaláljuk a kamuképeket. Lesz rajtuk valami nagyon eltérő, kilógó részlet.
Az egy hónapos művészeti program már két napja elindult. Csatlakozott múzeumok a Skót Nemzeti Portrégaléria, a cardiff-i Nemzeti Múzeum, a londoni Guildhall Művészeti Galéria, a manchesteri Művészeti Galéria, a Lady Lever Művészeti Akadémia Port Sunlightban és a Walker Művészeti Galéria Liverpoolban.