A művésznő hosszan tartó betegség után, szívelégtelenség következtében, álmában hunyt el. Psota Irént a Madách Színház saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek. "Mindent óriási energiával csinálok, különben nem volna értelme. Engem a szerelmek, sikerek, kalandok, az őrültségek, a lángolások éltetnek. Meghalok és újjászületek. Mennybe megyek, aztán a pokolba. A végletek embere vagyok" - mondta magáról Psota Irén.
Szirtes Tamás, a Madách Színház igazgatója a művészt méltatva elmondta: Psota Irén korszakos színésznő volt, zseniális, legendás, nagyszerű színész. Ő volt az az ember, aki semmi más nem lehetett volna az életben, csakis színész - mondta az igazgató.
Szirtes Tamás kiemelte, hogy pályája során nagyon nagy szerepeket játszott el a Madách Színházban, köztük a Hamlet Gertrudját, a Yerma címszerepét, a Koldusopera Pollyját, a Vőlegényben Kornélt, a fiatal lányt, aztán sok évvel később az Anyát, A vörös malom Rex Infernusát, főördögét - sorolta, hozzátéve, hogy fantasztikus darabok és alakítások fűződtek nevéhez.
Szerednyey Béla színész szerint Psota Irén végletes színésznő volt, szenvedélyes, egész munkássága ennek a szenvedélynek a mentén haladt. Az utolsó színpadi munkája a Psota, Psota, Psota! című önálló est volt a Madách Színházban. "Mikor abbahagyta, próbáltam visszacsábítani, hiszen nem volt olyan előadás, hogy ne tapsolt volna állva a közönség" - hangsúlyozta a színész, hozzátéve, hogy Psota Irén búcsút vett a színpadtól, mert királynőként akart megmaradni a közönség emlékezetében, megőrizve méltóságát.
Törőcsik Mari, a nemzet színésze az M1 csatornán hangsúlyozta: Psota Irén halálával elvesztettük az ország egyik legnagyobb színészét, "elment vele az életem egy része".
Makk Károly Psota Irénre emlékezve hangsúlyozta: a színésznő halálával akkora művész távozott, hogy a veszteséget csak később lehet felmérni. Minden színész azt adja vissza, ami benne van. Psota Irén a tehetséget, a becsületet, a tisztességet, az álmokat - fogalmazott Makk Károly.
Psota Irén 1929. március 28-án született Budapesten. Gyermekkorától a színészi pályára készült. 1952-ben végzett a Színművészeti Főiskolán és azonnal a Madách Színházba szerződött, ahol olyan legendás művészekkel játszott együtt, mint Tolnay Klári, Kiss Manyi, Pécsi Sándor, Márkus László, Mensáros László és Gábor Miklós. 1980 és 1982 között a Népszínház, majd a Nemzeti Színház művésze volt, 1990-ben visszatért a Madách Színházba, amelynek visszavonulásáig tagja maradt.
A színházi adattár szerint 127 színházi bemutató fűződik a nevéhez, számtalan filmben és tévéjátékban játszott. Három nagylemeze jelent meg. Gazdag és színes pályájáról három könyvet is írt. Az utolsó, 2008-ban megjelent művének címe: Csak a halálom előtt olvasható el, de siess! (MTI)