Daughter – Not To Disappear (albumkritika)

A neurobiológusok úgy tartják, hogy a szerelem nem valami magasztos érzelem, sokkal inkább az agy kémiai folyamatainak köszönhető. Az amerikai kutatás szerint, ha egy szerelmes pár valamelyikének képet mutatnak a másikról, a fejében azonnal kémiai folyamatok indulnak. Meglepő módon az agy azon része aktiválódik, ami az ösztönnel hozható összefüggésbe, miközben meg se rezdülnek a boldogság és szomorúság érzésével kapcsolatos területek. Pedig a szerelem boldoggá tesz, a szerelem függővé tesz, és ennek így kell lennie. Innen is látszik, hogy valahogy másképp vagyok összerakva, mert nálam a zene képes ugyanilyen kémiai folyamatokat generálni, mint a szerelem. Talán ezért kell, hogy állandóan körülvegyen, mert mindig szerelmes akarok lenni.

A Not To Disappear boldoggá tett és függővé is. A második albumával bizonyította a Daughter, hogy fejlődik, és egyedi stílussal próbálja bevenni a chill és az elszállós indiek sivatagát. Sokkal teljesebb a hangzás, mindennek ott van a helye a számokban, ahol kell. Az egyszerű gitárszólók úgy játszanak az ember lelkével, mintha minden egyes bezárt hangulatunk egy húr lenne, és végül összerakja az embert, vagyis minket. Az albumon vannak pörgősebb elemek is, pl. a No Care teljes mértékben az, de jó értelemben, nem tolakodóan, ráadásul tökéletes helyre van beékelve az albumon, mert felvezeti a To belong-ot és a Fossát, amik a kezdeti lassú tempó után szintén begyorsulnak. A csapat még nem alkalmazta ezt a stílust a számaikon, de mondanom sem kell, bejött.

Ez az egész persze nem működne koronázás nélkül, azt meg valakinek fel kell tennie. Ő nem más, mint Elena Tonra énekes-gitáros. A Daughter kezdetben az ő egyszemélyes projektje lett volna, és nagyon is örülnünk kell, hogy ez nem így történt. Az egy gitárral induló kisasszonyokkal láthatjuk, mit csinál néha a popipar. Később csatlakozott Elenához Igor Haefeli gitáros, producer és Remi Aguilella dobos, akik tökéletesen illeszkedtek az énekes mennyei hangjához és elképzeléseihez. A lélegzetelállító EP-k után szerződtette is őket a 4AD kiadó, ami védi a Daughter burokba zárt világát. Örülök annak, hogy a három éve megjelent If You Leave nem csak fellángolás volt, hanem kezdete valaminek.

Minden Daughter szám egy külön világ, egy külön életérzés, olykor egy külön dráma, így melyiket is tudnám ajánlani, mint gyakorlatilag mindet. Ismét fantasztikusan lett megkomponálva ez a szimfónia. Az album összes pillanata és rezzenése helyet talált bennem, mi sem bizonyíthatná ezt jobban, hogy úgy érzem, szerelmes vagyok.