A Love Hides volt a The Doors legrosszabb töltelék száma

A Love Hides nevezetű Doors szám az 1970-ben megjelenő Absolutely Live-on szerepelt. Ez volt a Doors első koncertlemeze, az 1970-es turné több koncertjének anyagaiból összeállítva. A Doors producere, Paul Rothchild a rengeteg felvételből elképesztő és aprólékos munkával állította össze az anyagot. A cél az volt, hogy egy képzeletbeli koncertösszeállítást hozzon létre, amin az egyes dalok legjobb felvételei (esetenként legjobb részletei) szerepelnek. Rothchild szerint az egész albumon több mint 2000 vágás van. Az 1991-es kiadású In Concert című dupla CD ennek a lemeznek az anyagából és az Alive, She Cried lemezből (és néhány más forrásból származó felvételből) állt.

Az An American Prayer és Jim Morrison halála előtt a banda összesen 9 albumot rögzített, amiben voltak klasszikus, de enyhén füvezéshez való töltelék számok. Az egyik legjobb barátom még mindig megkívánja a gandzsát ha éppen Doors koncertet nézünk. Ő amúgy félelmetesen Doors fanatikus is, a hetvenes években az első sorban állt volna, hogy sikítozva le akarja cummantani Morrisont.

 

De ne kanyarodjunk el a lényegtől. Akármikor elém kerül a The Doors - Love Hides című száma, egyszerűen nem érzem rajta az átütő erőt, szóval nálam sosem tartozott a Doors klasszikusai közé. Egyszerűen egy töltelék szám lett, amit be lehet sűríteni két nagyobb track közé egy koncerten.


Aztán jött egy kaposvári úriember, ismertebb nevén Yonderboi, aki a Splendid Isolation nevezetű albumával történelmet írt. Amikor Szűcs Krisztiánnal interjúztam, elmondta négyszemközt, hogy a Yonderboial történő közös munka az egyik kedvencei közé tartozott. Krisztián adta a hangját, a „People Always Talk About the Weather” és a „Love Hides” című Doors feldolgozáshoz. Viszont én ezt sosem tartottam feldolgozásnak, mert Fogarasi Laci olyan lelket adott ennek a számnak, amit senki sem tudna igazán. A zongora, gitár és Krisztián fantasztikus vokálja emeli mennyekbe Morrisonék szűk szavas szimfóniáját. Nagyon ritka esetben védek meg feldolgozást, de ez olyan, mint amikor a Stanley Kubrick szintű Ragyogás jobb, mint a könyv, pedig az író Stephen King ezzel sosem fog egyetérteni, mert mai napig utálja.

 

De az előadók többségében csak azokhoz a szerzeményekhez csinálnak átdolgozást, amit imádnak. Miért is lett volna most másként?

Torony