Ma 3 éve járt a Keane Budapesten!

Az együttes már 1993-ban megalakult, de jelenlegi nevüket (régen The Lotus Eaters volt) 1997-ben vették fel, és a kultikus énekes, Tom Chaplin is ekkor csatlakozott a bandához. Az állandó tagok nem változtak, Richard Hughes (dob), és a zenekar zongora felelőse, ami ugyebár a Keane gerincét adja, nem más, mint Tim Rice-Oxley. Még 1997-ben Chris Martin felfedezte magának Rice-Oxley zongorajátékát és meg akarta hívni a művészt az újonnan alakult zenekarába a Coldplay-be. Tim visszautasította az ajánlatot, mert nem akarta elhagyni a The Lotus Eaters-t. Amit most leírunk az nem a Coldplay ellen szól, mi is nagyon szeretjük a zenekart, de Rice-Oxley jól döntött, amikor nemet mondott. Itt tudott igazán kiteljesedni, és a Keane egy teljesen más színvonalat és stílust kezdett el képviselni, mint a Coldplay. Egyedi lett!

Mint már írtuk, Tom Chaplin 1997-ben csatlakozott a bandához. Rice-Oxley helyét vette át énekesként, és akusztikus gitáron is játszott. A dobos Hughes és az akkori vezető Dominic Scott nagyon ellenezték a dolgot. Scott 2001-ben magára is hagyta a csapatot. Chaplin felvétele változást hozott. Cherry Keane-re keresztelték át a zenekart, Tom anyjának jó barátja után, akit Chaplin és Tim kiskorukban ismertek meg. Ő volt az, aki biztatta őket, hogy kövessék az álmaikat, és pénzt hagyott a Chaplin családra, miután elhunyt rákban. Később a név lerövidült, megszületett a Keane.


A csapat már 2001-ben megkezdte az első albumuk a Hopes and Fears felvételét, ami 2004-ben debütált, olyan kultikus dalokkal, mint a „Somewhere Only We Know” vagy az „Everybody's Changing”. A Keane már ekkor robbant egyéniségével, mert zenéjükben nem volt más, csak ének, zongora és dob. A kritikusok össze-vissza kezdték el értékelni az albumot, de ezt az akkor már épülő és egyedi zenére vágyó Keane fanatikusok szarták le a legjobban, a Brit Awards-ön pedig a legjobb album díját is bezsebelték. Két évre rá azonnal jött a csapat egyik legsötétebb albuma, az Under the Iron Sea, a többi pedig innentől kezdve már történelem.

 

A Keane 2012-ben vállalkozott arra, hogy meglátogatja Magyarországot, ami igen meglepő volt. A csapat eddig még sosem járt hazánkban, és valószínűleg nem is fognak egy jó ideig. Egyértelművé vált, hogy ott a helyünk és csápolni kell minden egyes zenére, ami létezik. Kezdetben furcsa volt a PeCsa atmoszférája, de a kávézóban piálgatás feledtette az összes bánatunkat. Még egy üveg pezsgő is lecsúszott mielőtt elkezdtünk sorba állni. Vártuk Tom Chaplinéket persze, de az előzenekart is, mint a messiást. A Keane nem mást hozott el magával a turnéra, mint a Zulu Wintert. Félelmetesen jó indiet játszanak, és egy héttel a konci előtt le is kísértük a Language című albumukat, amit rommá hallgattunk. Látni kellett volna magunkat, ahogy egyedül ugrálunk, a közönség maradék része pedig mereven tekint a színpadra, hogy most mi történik? A magyar ember nagyja amúgy is imád nyitott lenni az új zenékre.


A Keane-t hatalmas ováció fogadta. Mi direkt egy kicsit szélre álltunk, mert nem szemben akartunk állni a zenekarral. Tim Rice-Oxley székéhez kuporodtunk, mert látni akartunk hogyan dolgozik a nagy művész koncert közben. Hatalmas élmény volt figyelni minden egyes mozdulatát. Másik pozitív pont, hogy fantasztikus tracklistel készült a zenekar, és a pop közönségnek szánt számok mellett olyanokat is elővettek, amik meg tudják dobogtatni az egyedi rajongók szívét. A kedvencünk ezek közül a You Haven't Told Me Anything és az Atlantic volt, utóbbinál teljesen vörösbe borult a színpad, ahogy kell. Tom Chaplin hangja pedig pont olyan, mint amilyennek leírják. Ugyanúgy énekli ki a dolgokat élőben, mintha csak az albumon hallgatnánk. Erre tényleg nagyon kevés előadó képes. A koncert mondanunk sem kell annyira jól sikerült, hogy kétszer is visszatapsoltuk a srácokat.

A Keane sosem lesz kabalafigura a pop iparban, nem fogjuk őket nagyon fesztiválokon látni, azonban a rajongók szemében tényleg kultikus zenekarrá váltak. Ezt az is bizonyítja, hogy létezik például Keane fan club Magyaországon, akiknek egy külön Facebook csoportjuk is van, ahol megosztják egymással élményeiket. Nem tudjuk, hogy a zenekar a 2012-es Strangeland után mikor jelentkezik új stúdióalbummal, de már nagyon várjuk. Na meg az újabb Magyarországi koncertet is.