Most sem bízta a véletlenre a dolgokat, rögtön két dalt is kidobott a megjelenés előtt, hogy ízlelgethessük az új kiadvány stílusát, ami ismét a populáris house vonalat keveri a klasszikussal. Tim Bergling nem rég, szeptember 8-án töltötte be a 26-ik életévét. Mint tudjuk, szemtelenül fiatalon tett szert a világhírnévre, de most ő is benne van azon top DJ-k között, akiket ez nem igazán érdekli, és hajtja az alkotási vágy. A True című stúdió albumon túllépve, ami kapott hideget-meleget is, egy 14 számos kiadvánnyal akarja megmutatni mire is képes, és hogy bőven van zene a szőke haj és babaarc mögött.
Érdemes letesztelni mindkét számot, még akkor is, ha nem igazán kedveljük a svéd zeneszerzőt. Bevallom, ha elektronikáról van szó, én is más stílust hallgatok, de nem érdemes elzárkózni Avicii trackjei elől, mert vannak olyan számai, amik tényleg meg tudnak fogni. A For A Better Day meghallgatása után tudtam, hogy ez nem az lesz, amire vágyom, de nagyon sokaknak be fog jönni. Rádióbarát szám, igazi zongoraszólóval, szinte nulla elektronikus elemmel. Klasszikus, amit akkor tudok elképzelni, amikor az ember random vodkázni akar egy napsütéses délután a teraszon.
A Pure Grinding már annál jobban bejövősebb volt. Bár ebben is rögtön felismerhetőek azok a populáris elemek, amiktől a falra tudok mászni. Persze ezeket is képtelenség programszerűen megírni, és kell a variálás, hogy ne hasonlítsanak a sokadik toplistás számra. Nem csak a fanatizmusomnak köszönhető, hogy Daft Punk-os elemeket véltem felfedezni a trackben, igaz csak elvétve, de azért észre fogjuk venni, ha nincs botfülünk.
Jómagam meg fogom hallgatni az Avicii albumot, kíváncsi leszek az összhatásra, ahogy arra is, hogyan viselkednek a nem pop közönségnek szánt számok. Ha nem okoz a vártnál nagyobb csalódást, és remélhetőleg nem fog, akkor kritikát is hozunk róla.