Benny Benassi már régóta túllépett az árnyékán. Most sokan meg akarnak majd kövezni, de a Satisfaction-t én az egyik legbutább elektronikus dalnak tartom a világon. Ez nem arra irányul, hogy anno a csapból is az folyt, és sokakban ma is nosztalgikus élményeket generál, csak egyszerűen olyan nóta volt, amit a kutya szájából húztak ki. De mindenki ezt hallgatta, a rádióknak meg játszani kellett, úgyhogy a történelem része lett.
Ha először hallgatunk Benassit a popszáma óta, akkor mérhetetlen reneszánszt vélünk majd felfedezni a művében. Ő amúgy már pakolt le iszonyatosan fantasztikus nótákat ezután is, amik előtt a DJ-k és a kritikusok is kalapot emeltek. Emeli a track fényét, hogy a vokalista az egyik kedvenc elektronikus énekesem, Christian Burns, akitől egyszerűen még nem hallottam rossz feléneklést. Nem túlzok, egy darabot sem. Annyira egyedi hangja és vokál dallamai vannak, hogy az valami eszméletlen. De most már beszéljen helyettem a szám. Itt a Who I am, hallgassátok, szeressétek!