Az ókori egyiptomiak még láthatták ezeket a már kihalt állatokat, amire nekünk esélyünk sincs

A lent megtekinthető videó az ókori Egyiptom lenyűgöző világába kalauzol el, és feltárja azokat a kihalt állatokat, amelyek egykor az emberiség történetének egyik leghosszabb civilizációjával éltek együtt. Íme, néhány fontosabb részlet:

A barbár oroszlán:

Hatalmas ragadozók. Az egyiptomi oroszlán néven ismert oroszlánok egykor széles körben elterjedtek Egyiptomban, a hatalmat szimbolizálták, és a királyságot védték a kívülállókkal szemben. Az egyiptomi kultúrában tisztelték őket, és néha még háziasították is őket a fáraók.

Aurochok:

A szarvasmarhák óriás ősei. Az aurochok vad és félelmetes szarvasmarhafajta voltak, amelyek a vadászat révén szerves részét képezték az ókori egyiptomi gazdaságnak. Húsuk és csontjaik értékes árucikkek voltak a piacokon.

A Bennu Heron:

A legmagasabb repülő madár. Ez a kihalt kócsag, amely valószínűleg a Bennu istenség, a naphoz, a teremtéshez és az újjászületéshez kapcsolódó Bennu ihletője, magasabb volt az embernél, és szárnyfesztávolsága meghaladta a 2,7 métert.

Az észak-afrikai elefánt:

Kevésbé ismert alfaj. Kisebbek, mint a többi afrikai elefánt és hasonló méretűek, mint az ázsiai elefántok, ezeket az elefántokat az ókori egyiptomiak nem kedvelték terménypusztító szokásaik miatt.

A víziló:

Ambivalens kapcsolatok. Bár a modern vízilovak nem haltak ki, az egyiptomiak mellett élő alfaj jelentős konfliktusokat okozott azzal, hogy megrongálta a termést és megtámadta a hajókat.

A kihalt állatvilág feltárása rávilágít az ókori egyiptomiak és természeti környezetük közötti dinamikus kölcsönhatásokra, és Egyiptomnak egy olyan oldalát mutatja be, amely nagyban különbözik a ma ismert sivatagi tájtól, amelynek látképét hatalmas oroszlánok helyett inkább végeláthatatlan szálloda-épületek uralják.