Húszkarú antarktiszi rémlény sokkolta a tudósokat, ledermedtek az Alienből felsejlő teremtmény láttán

A tudósok 2008-ban kezdtek expedíciósorozatba a Déli-óceán környékén, hogy a Promachocrinusnak, vagy más néven antarktiszi tollcsillagnak nevezett, rejtélyes faj egyedei után kutassanak.

Egy az Antarktisz közelében, egy kutatóhajón dolgozó csapat aztán váratlan felfedezést tett: egy új, 20 karral rendelkező, eperre emlékeztető tenger alatti élőlényt fedeztek fel - számolt be róla az UNILAD -, ami nagyon hajaz az egyik kultikus filmben felbukkanó szörnyre 

A Promachocrinusok nagyon hasonlítanak ugyan pár gerinctelen társukhoz, mint a tengeri csillag vagy a tengeri uborka, de a méretüket tekintve nagyobbak, úszás közben pedig úgy mozognak és úgy néznek ki, mintha nem erről a világról származnának, és közel 2000 méterrel a tengerszint alatt is életben tudnak maradni.

Az expedíciók során a tudósok nyolc teljesen egyedi tollcsillagot találtak, melyek közül négy mindeddig a tudomány előtt is teljesen ismeretlen volt. Ezek közül az egyiket, a szóban forgó egyedet a tudósok Promachocrinus fragariusnak, vagy más néven antarktiszi epertollcsillagnak nevezték el.

Bár az állat neve meglehetősen hangzatosra és barátságosra sikerült - az eperről nem egy horrorfilmbe illő lény jutna eszünkbe -, a külsejét látva talán kijelenthető, nem voltak éppen a legkreatívabbak a csapat tagjai, hiszen a lény sokkal inkább néz ki félelmetesen, mint kedvesen. 

Egyes kommentelők egyenesen az Alien-filmek arcra támadó szörnyét látják az Antarktsiz jegébe fagyott, húszkarú lényben, melynek színe a tudósok szerint a lilástól a sötétvörösig terjedhet.

Nem semmi lények laknak egyébként mélyen a tengerekben és óceánokban.

Ott van a trópusi és mérsékelt övi óceánok és tengerek lakója, az oxigénszegény környezetben, 600-900 méter mélyen élő vámpírtintahal. Bár a neve ilyesztő, maga az állat ártalmatlan, körülbelül 30 centiméter és nem vadászik élő állatokra. Planktonok, rákok és egyéb apró állatok maradványaival táplálkozik. Ha veszélybe kerül, védekezésképp világító nyálkát lő ki magából, mely ideiglenesen lebénítja a támadót, míg ő elmenekül.

A fekete sárkányhal, más néven viperahal neve hallatán is összerezenhetünk. Ő az Atlanti-óceán őshonos élőlénye, a déli félgömb mediterrán és szubtrópusi vizeiben fordul elő, akár 2000 méter mélyre is leúszik. A hím és a nőstény között elképesztő a különbség. A nőstény tintafekete, akár 40 centiméteresre is megnőhet, hosszú agyarszerű fogai vannak, míg a sötétbarna hím csupán 5 centiméter és fogai sincsenek. A fekete sárkányhal áldozatait úgy csalogatja magához, hogy képes biológiai úton fényt előállítani.