Tiltott, ősi tárgy került elő Óbudán a földből, a kutatókat is alaposan meglepte

A horogkereszt (hivatalos nevén: szvasztika) a világ legismertebb és legrettegettebb szimbólumai közé tartozik. Pedig valójában csak egy évszázada társulnak hozzá negatív képzetek, amióta Hitler a náci Németország jelképévé tette.

Maga a szvasztika ugyanakkor ennél sokkal régebbi eredetű, és Ázsiában ma is töretlenül népszerű. Az egyenlő szárú, megtört kereszt Indiában a jó szerencse, Kínában a halhatatlanság szimbóluma. A hindu változatban gyakran pont is kerül a szárak közé.

A horogkereszt ugyanakkor Európában (és így Magyarországon is) tiltott önkényuralmi jelkép. Ezért is pikáns felfedezés, hogy a közelmúltban az óbudai szeszgyár területén a Budapesti Történeti Múzeum szakemberei egy aprócska szvasztikát találtak, amely – és ez a legdöbbenetesebb – az ókorból származik.

Vajon mi ez, és hogyan került a magyar fővárosba? A fémkeresővel fellelt tárgy valójában egy bronz fibula, vagyis ruhakapocstű, amely lényegében a mai gombok elődjének tekinthető. Mellette több római kori pénzérme, illetve egy bronzból készült, pelta (félholdra emlékeztető) alakú katonai veret is előkerült a földből.

Ebből a kutatók már bizton következtethettek arra, hogy a hajdani római katonasághoz köthető leletekről van szó, bár a horogkereszt ebből a nézőpontból is szokatlan. Az aquincumi katonavárost az 1. században alapították a mai Óbuda területén, 140 hektáron feküdt, és a 2. század elejétől vált igazán rendezetté, addig egyfajta táborváros képét mutatta.

A horogkereszt jelképe a Római Birodalomban szintén ekkoriban jelenhetett meg, elsősorban a limes (határvidék) mentén elterülő provinciákban. A szimbólum aztán a középkorba is továbböröklődött, ismerünk például szvasztikával díszített páncélt, de néhány éve az egri vár ásatásán is előkerült egy nagyméretű, kőbe faragott szvasztika.

Képek ITT.