Vérfagyasztó feltételezés: egyenruhás majmok is szolgálhattak az ókori római hadseregben?

A rómaiak óriási birodalmat hoztak létre az ókorban, mai ésszel is felfoghatatlan, hogyan tudott egy viszonylag apró városállam ekkora hatalomra és területi kiterjedésre szert tenni. Természetesen a jól szervezett hadsereg ebben kulcsszerepet játszott, és a nevezetes légiókról most egy érdekes és megdöbbentő adalék került elő.

Az természetesen nem újdonság, hogy a római seregben idegenek is harcoltak, az viszont mindenképpen elképesztő feltételezés, hogy ezek nem kizárólag csak embereket jelenthettek. Néhány ókori sírban ugyanis majmok maradványait találták meg, ami arra utalhat, hogy azokat is beidomították a fegyverforgatásra.

Az állati erő nem minden esetben meglepő, a lovak vagy az elefántok például akkoriban szervesen hozzátartoztak a hadseregekhez, de a majmok mindenképpen meglepetést jelentenének ezen a téren. Főleg berber makákókról van szó, amelyeknél a hímek sem híznak nagyobbra 15 kilósnál – szóval milyen célt szolgálhattak?

Néhány kutató úgy gondolja, hogy egyszerű házikedvencek voltak, akiket a gazdáikkal együtt temettek el. Más spekulációk szerint viszont a természetes környezetükből, a mai Algéria és Marokkó területéről gyűjthették be őket a rómaiak, illetve jó pár példány az Ibériai-félszigetre is átkerülhetett. De hogyan kötöttek ki a seregben?

Az állatok fogazata arra utal, hogy nem megfelelő koszton élhettek, és meglehetősen rossz egészségi állapotban voltak, amikor elhullottak, ez pedig megkérdőjelezi a házikedvenc-teóriát. Spanyolország területén kerültek elő olyan maradványok, amelyek egy 5. századi makákóé lehettek, és élelmet, edényeket, vaslemezeket, illetve bronz katonai övcsatokat temettek mellé.

A germánok és a rómaiak más barbár szövetségesei viseltek magukon efféléket, néhány kutató emiatt feltételezi, hogy a majmok akár szolgálatban is lehettek. Harcokban vagy védelmi feladatokban azonban aligha vehettek részt, legfeljebb tehát viccből, gúnyból öltöztethették őket uniformisba.

Ezzel a katonák egyrészt önmagukat szórakoztatták, a Gibraltári-szoros környékén pedig (amely az áruszállítás fontos kapuja volt akkoriban is) feltehetőleg az átutazó kereskedőknek tették elviselhetőbbé általuk a várakozás idejét.