Magyarul kell olvasni az ősi egyiptomi hieroglifákat, állítja egy kutató, és elképesztően meggyőző

Az ókori egyiptomi hieroglifák hosszú időn keresztül komoly fejtörést okoztak a kutatóknak. Alapvetően szóírásról van szó, ebből fejlődhetett ki a szótagírás, majd a betűírás, de Egyiptomban már a Krisztus előtti 3. évezred elején külön jelölhették a képecskék a mássalhangzókat, illetve a magánhangzók jó részét.

A megfejtésükben nagy lépést jelentett a rosette-i kő megtalálása. Ezen a sötét gránitdarabon ugyanaz az ősi szöveg három fordításban is megjelent (a hieroglifák mellett egyiptomi démotikus írással és görögül), és ez alapján 1822-ben a francia Jean-Francois Champollion már el tudta olvasni a rejtélyes jeleket.

Borbola János magyar kutató azonban több munkájában is azt állítja, hogy a sok ezer éves hieroglifákat valójában magyar nyelven kellene értelmezni. Ezek őrzik ugyanis a tiszta, ősmagyar nyelvet, ráadásul minden jel mássalhangzókat takar, nem pedig teljes szavakat, gondolatokat.

Borbola János az elméletét természetesen számos példával alátámasztja. A körben elhelyezett X (mintha egy kitöltött szavazólapot látnánk) például keresztutat jelent, és ezt az egyiptológus szakemberek a niwt szóként szokták értelmezni. A magyar kutató szerint ez aN-NYi-ÚT formában olvasandó, ami persze egy kicsit erőltetett állítás.

Nézzünk egy másik esetet! Ha egy hieroglifa egy emberi lábat ábrázol, azt rd mássalhangzó-kapcsolatként szokták olvasni, és valóban a láb jelentést társítják hozzá. A magyar kutató azonban úgy gondolja, hogy itt a helyes megfejtés az eReD szó, vagyis az útnak indulás szimbóluma lehet a jel.

Ezekkel a feltevésekkel persze rengeteget lehet vitatkozni, de tény, hogy érdekes meglátás, és jó eljátszogatni afféle gondolatokkal, hogy a magyarság őstörténete nem a Kárpát-medencébe való beérkezéssel, hanem sokkal-sokkal korábban vehette kezdetét.