Magyar felfedező döbbenetes rajzokat talált egy barlangban a Szaharában

A grófi származású Almásy Lászlóra a legtöbben – hálátlanul – az 1996-ban bemutatott mozisiker, Az angol beteg kapcsán emlékszünk. Pedig a magyar utazó, felfedező, Afrika-kutató ennél sokkal szenzációsabb életpályát tudhatott maga mögött.

Ő bukkant rá például 1933-ban azokra a csodálatos, ősi sziklarajzokra, amelyek az egyiptomi-líbiai határon találhatók. A neolitikum (újkőkor) idején keletkezett alkotások egészen megdöbbentők, hiszen úszó embereket ábrázolnak – de hogy kerültek ezek a sivatag kellős közepére?

A magyarázat egyszerű, és erre Almásy maga is rájött. Szerepelnek ugyanis még zsiráf- és víziló-ábrázolások is a sziklarajzok között, ebből pedig nem nehéz arra következtetni, hogy az alkotások születése idején az a táj még egészen más arcot öltött.

Nagyjából 10 ezer éve a Szahara sokkal csapadékosabb, ezáltal zöldebb volt, mint manapság, így nem kell azon csodálkozni, hogy a kialakult folyókban vagy tavakban emberek úszkáltak, illetve a környéken nagy testű emlősök legelésztek.

Az Úszók barlangjának elnevezett helyről Almásy már az 1934-ben megjelent könyvében (Az ismeretlen Szahara) említést tett. Ő is úgy vélte, hogy az ismeretlen művész nem kitalálta a „vizes” jeleneteket, hanem valóban azt festette le, amit maga körül látott. A mai sivatag tehát csakis egy drámai klímaváltozás következtében alakulhatott ki.

Ez viszont akkoriban olyan forradalmi felismerésnek számított, hogy a könyvében a szerkesztője lábjegyzetben közölte, miszerint a kiadó nem ért egyet ezzel az elgondolással. Jóval később aztán megdönthetetlen bizonyítékokat is találtak a „zöld” Szaharával kapcsolatban, 2007-ben például egy ősi, 30 ezer négyzetkilométer kiterjedésű tó medrére bukkantak rá a homok alatt.