Ötféle szexuális szolgáltatást kínáltak az ókori Pompeii bordélyházai
Olvass tovább...
A római időkből származik, és kegyetlen története van.
A mindennapi nyelvben gyakran használjuk a „megtizedel” szót, például akkor, ha a jég elveri, megtizedeli a termést. Érdekes ugyanakkor, hogy a kifejezést a legtöbb ember rosszul használja, nem megfelelő arányokra utal vele.
Sokan úgy hiszik, hogy a megtizedelés azt jelenti, hogy valaminek csak a 10 százaléka marad meg, pedig éppen ellenkezőleg: az egy tizede vész oda, vagyis a 90 százaléka megmarad, így máris nem fest olyan rosszul a dolog.
Olvass tovább...
Kivéve, ha emberekről van szó, márpedig az ókori Rómában – ahonnan a szó ered – a hadseregben használták a megtizedelés kegyetlen büntetését. Akkor alkalmazták, ha egy csapattest gyáván megfutamodott, és ekkor véletlenszerűen halállal büntették a katonák egy tizedét.
Az eljárás során az érintett harcosokat tízes csoportokba osztották, majd a csoporttagok – általában szalmaszál húzásával – kiválasztották maguk közül azt, akit a többi kilencnek halálra kellett ütlegelnie. Kegyetlen büntetés, de csak így lehetett fenntartani a légiók harci szellemét.
Olvass tovább...
Az életben maradtaknak néhány napig az erődítmény falain kívül kellett felverniük a sátraikat, kiszolgáltatva az ellenségnek, míg a fejadagjukat nem búzában, hanem árpában kapták meg. Fellebbezésnek helye természetesen nem volt.
A tizedelés legkorábbi feljegyzése a történetíró Titus Liviustól származik. Leírása szerint Krisztus előtt 471-ben zajlott le az a csata, amelyben a római katonák egy része menekülőre fogta. A konzul ezen annyira feldühödött, hogy aprítani kezdte, akiket csak ért. Végezetül pedig elrendelte, hogy a seregben minden tizedik embert végezzenek ki az említett módon.