Kolumbusznak létezett egy másik, titkos naplója, amikor felfedezte Amerikát – szinte hihetetlen, mi áll benne

A történelem egyik legfontosabb évszáma 1492, az európaiak „hivatalosan” ekkor fedezték fel Amerikát. A genovai származású Kolumbusz Kristóf spanyol megbízásban jutott el az Újvilágba, ám négy út után sem tisztázódott benne, hogy új földrészre bukkant.

A kétes megítélésű hajósnak legalább egy nagy titka biztosan volt: vajon miért vezetett két kapitányi naplót az első amerikai útja során? A legmeglepőbb az egészben az, hogy a hamis irományt nem a versenytársai vagy a megbízói, hanem a saját legénysége félrevezetése érdekében készítette.

Miért volt erre szükség? Bár abban az időben jó páran hitték még, hogy a Föld lapos, a tapasztalt hajósok nem attól féltek, hogy leesnek bolygónk peremén a semmibe. Sokkal inkább tartottak attól, hogy az út sikertelen lesz, nem találják meg „Indiát” (elvileg oda igyekeztek), és ezzel a nagy vagyonokról szőtt álmuk is odavész.

Kolumbusz valóban a vakvilágba indult, amikor Amerika felé hajózott, hiszen nem voltak pontos számításai az Atlanti-óceán kiterjedéséről, de még a Föld méretéről sem. Sokan attól tartottak, hogy végtelen kiterjedésűek a bolygó vizei, ezért a hajók eleve halálra vannak ítélve: kifutnak a készleteikből, mire partot érnének, és ezzel odavész a legénység.

A spanyol udvar ezért engedte meg, hogy Kolumbusz börtöntöltelékeket, halálra ítélteket is magával vigyen, bár a 90 tengerésze között végül csak 4 ilyen akadt. Amikor már jó ideje hajóztak, a legénységben egyre nőtt a félelem, és a kapitány az ő megnyugtatásukra kezdte el vezetni a hamis naplóját, hogy táplálja bennük a reményt.

A könyv szinte teljesen megegyezett az eredeti naplóval, egyetlen fontos kivétellel. A hamis változatban sokkal rövidebb távolságok szerepeltek, hogy az emberek azt higgyék, viszonylag közel vannak az otthonukhoz, vészhelyzetben tehát nem jelentene gondot a hazatérés. Végül az óvintézkedésre nem volt szükség, Kolumbuszék 1492. október 12-én elérték a Bahamákat.