Olvass tovább...
Alig hat évtizede vehettük először szemügyre a vörös bolygó felszínét közelebbről.
Bolygónk legközelebbi szomszédja a Vénusz, az emberiség azonban mégis inkább a Marsot vette célba űrkalandjai során, hiszen ott nagyobb esély mutatkozik a földi élethez hasonló körülmények kialakítására. Vagy lehet, hogy már meg is jelent rajta maga az élet?
A Mars-kutatás alig több mint fél évszázados múltra tekint vissza, így korántsem tudunk mindent a vörös bolygóról. Természetesen eleinte arra voltunk kíváncsiak, hogy létezik-e rajta az élet bármilyen formája, és ebben a tekintetben a kutatók kezdetben meglehetősen bizonytalanok voltak.
Olvass tovább...
Ma már a marsjárók segítségével közelről láthatjuk a kopár, „rozsdás” (vagyis magas vas-oxid tartalmú) talajt, közel hat évtizede azonban még a találgatásé volt a főszerep. Amikor az amerikai Mariner–4 űrszonda 9846 kilométerről közeli fényképeket készített a felszínről 1964-ben, a tudósok – és nyomukban a média – rögtön fellelkesültek.
Csupán 21 fekete-fehér fotó készült el akkor, amelyekből kiderült, hogy a Marson nincsenek városok vagy csatornák (mint azt századokig hitték), viszont a felszínén lévő sötét foltok kilétére nem találtak azonnal magyarázatot.
Akkoriban több tudós is úgy gondolta, hogy ez akár összefüggő növényzet is lehet, a feltételezést pedig megerősítette, amikor a későbbi űrszondák felvételein kiszáradt folyómedrekhez hasonlító alakzatok is feltűntek.
Olvass tovább...
Akkoriban egy-egy fotó 10 óra alatt jutott el a Földre, és persze nagy izgalmat okozott a kutatók körében. Állandóan abban bíztak, hogy végre olyat fognak látni, ami megerősíti egy idegen civilizáció jelentétét (vagy múltbeli létezését) a vörös bolygón.
Hiú remény volt mindez, hiszen a fotók a Mars felszínének összesen alig 1 százalékát mutatták meg, ráadásul egyetlen pixel egy mérföldes (1,6 kilométeres) távolságnak felelt meg, szóval zéró volt az esély arra, hogy bármi különlegeset találjunk.
Jött is a szomorú kijózanodás időszaka, kiderült, hogy szó sincs növényzet jelenlétéről, a gyanúsnak talált sötét foltok is éppolyan kietlenek, mint a felszín jobban látható részei. Ma már képesek vagyunk objektívabban szemlélni a Marsot, ez pedig fontos lépés ahhoz, hogy egyszer valóban meghódíthassuk, és megteremthessük rajta az életet.