11 napig nem aludt egy gimis srác – ez történt vele

Még a hatvanas évek elején történt, hogy két fiatal fiú elhatározta, hogy kísérlet alá vetik az ébrenléti határokat. Olyannyira jól sikeredett a kutatásuk, hogy még a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerültek. 

Ez a két srác, Randy Gardner és Bruce McAllister egy érmefeldobással döntötte el, hogy ki marad majd ébren, és ki nem hagyja a másikat elaludni. Végül Randy vesztett, tehát őt kergette az álmatlanság olyan szélsőséges állapotába Bruce, ami sokak számára már rémisztő lehet.

Az egész csak egy poénos gimnáziumi ötletnek indult, valószínűleg a világ soha nem figyelt volna fel rájuk, ha a helyi újságok nem írnak róluk. Így talált rájuk ugyanis a Stanford Egyetem alváskutatója, Dr. William C. Dement. Randy szülei egyébként nagyon aggódtak, hogy súlyos károkat szenved majd fiuk – és okkal. 

„Akkor még nem tudtuk, hogy belehalsz-e, ha sokáig nem alszol: de nem volt kizárva a lehetőség”

– nyilatkozta Dement.

Hogy mi történt aztán? A mindössze 16 éves srác az első nap után még nem tapasztalt különlegesebb problémákat. A második napon már rosszkedvű lett, kifogtak rajta a nyelvtörők is. A negyedik napra nehezen emlékezett és érdekes képzetei támadtak.

„Azt hallucináltam, hogy egy híres fekete focista vagyok, Paul Lowe a San Diego Chargersből”

– mesélte el évekkel később.

Az elkövetkezendő napokban szintíszta kínzásnak élte meg az egészet: lassan tudott csak beszélni, gyakran félbehagyta a mondanivalóját, mert elfelejtette, mit akart mondani. A 11. napon érzéketlenné vált szinte minden külső ingerre, a rutinteszteket már meg sem tudta csinálni.

Szerencsére túlélte a kutatást, sőt, semmilyen agykárosodást nem szenvedett.

A megfigyelők végül arra jutottak, hogy a napokon keresztüli alvás kikapcsolja az agy egyes területeit, és csak azokat hagyja éberen, amelyek feltétlenül szükségesek. Azóta már többen megdöntötték ezt a rekordot, de senkit nem véstek be hivatalosan a Guinness-könyvbe, mert nem akartak senkit sem buzdítani a veszélyes kísérlet megismétlésére.