Égető kérdés: a macska tompora valóban minden felülettel érintkezik a házban?

A kísérlet elvégzése érdekében Kaeden egy rendkívül érdekes eszközhöz folyamodott: bekente rúzzsal a család macskáinak végbélnyílásait.

Miután a „jelölő anyagot” felvitték a macskák fenekére, Kaeden parancsokat adott nekik, például, hogy üljenek, feküdjenek le vagy ugorjanak fel papírdarabokra. A kísérlet elvégzését nagyban könnyítette, hogy a fiúnak rendkívül okos, jólnevelt macskái vannak, akik hallgattak az utasításokra, ami már önmagában majdnem ugyanolyan lenyűgöző, mint a fiú kutatás iránti elkötelezettsége. 

A vizsgálat elvégzése után a macskákat alaposan meg is dicsérték, megsimogatták és rengeteg jutalomcsemegét kaptak.

És akkor jöjjenek az eredmények:

A hosszú és közepesen hosszú szőrű macskák végbélnyílásai egyáltalán NEM érintkeztek a kemény felületekkel. A rövid szőrű macskákkal ugyanez volt a helyzet. Ellenben a lágy ágynemű felületén mindegyik állat hagyott némi „lenyomatot” maga után 

– osztotta meg a fiú anyja a híreket a Facebookon. 

[[cikk2]]

Lényegében tehát a macska feneke nem érintkezik például a konyhaasztallal, ám a puha, egyenetlen felületek esetében (például a ruhák, törölközők, ágyak és kanapék) van némi kölcsönhatás.

A család macskái egyébként valószínűleg azért ilyen jólneveltek, mert a fiú anyja, Kerry, a macskák viselkedéséről írta a doktori disszertációját. Szóval senki ne érezze rosszul magát, akinek a cicája csak egy lesújtó pillantással illeti őt, ha le akarják ültetni.