Évezredek óta nem volt annyira kicsi a bering-tengeri jég, mint az elmúlt két évben

A műholdas adatok egyértelmű képet festenek arról, hogy miként változott a tengeri jég az elmúlt négy évtizedben az Északi-sarkvidék és az Északi-Csendes-óceán közötti régióban. Ezen túlmenően azonban csak a hajónaplók és egyéb megfigyelések révén vannak elérhető adatok a tengeri jégről

– írta a ScienceDaily.com.

A kutatók ezért az évezredekkel ezelőtti növények szerves anyagait őrző tőzeges területekre is kiterjesztették a vizsgálatuk az Alaszkához közeli St. Matthew szigeten.

A Science Advances című folyóiratban publikált tanulmány szerint az üledékben megrekedt különböző oxigénmolekulák elemzése révén a szakemberek képet kaptak azokról a légköri és óceáni viszonyokról, amelyek mintegy 5500 éven át alakították az esőzéseket és a tengeri jég kiterjedését a régióban.

„A sziget önmagában egy meteorológiai állomásként működik”

– mondta Matthew Wooller, az Alaszkai Egyetem fairbanksi campusának munkatársa, a tanulmány társszerzője.

Az Északi-sarkvidék elmúlt évtizedekben tapasztalt gyors ütemű melegedése miatt folyamatosan csökken a tengeri jég kiterjedése a régióban. Idén az északi-sarkvidéki jégmezők nyári kiterjedésének eddigi legalacsonyabb júliusi értékét mérték.

A tengeri jég minden évben újraképződik a téli hónapokban, ám a mostani tanulmány szerint a Bering-tengeren a hideg évszakok maximális jégkiterjedése is csökkenhet.

A tengeri jég eltűnése már most hatással van az Északi-sarkvidék vadvilágára, valamint a megélhetésüket a vadászatra alapozó őslakos közösségekre is.

A zsugorodó tengeri jégmezők a melegedést is fokozzák a régióban, mivel a jégtáblák helyén megjelenő sötét víz elnyeli a napsugárzást – ahelyett, hogy visszaverné azt a légkörbe.

A tanulmányt vezető Miriam Jones, az amerikai földtani intézet (USGS) geológusa szerint nem csupán a melegedő hőmérséklet, hanem az óceáni és légköri áramlatok megváltozása is szerepet játszik a tengeri jégkiterjedés változásában – írja összefoglalójában a távirati iroda.