Tippelj, hogy mi lett végül a budapesti állatkert „gyereknapi” tevecsikójának neve

Korábban már beszámoltunk róla, hogy két nappal a nemzetközi gyermeknap előtt született meg a Fővárosi Állat- és Növénykert kis tevecsikója, aki azóta nevet is kapott:

az állatgondozók Izabellának nevezték el.

Az állatkert dolgozói ezzel a névvel is igyekezték követni azt a szokást, illetve hagyományt, hogy a fiatalok számára olyan nevet keressenek, melynek kezdőbetűje megegyezik az anya – a tevecsikó esetében tehát Iringó – nevének kezdőbetűjével.

Az állatok elnevezésével, a névadással, hívónevekkel kapcsolatban többféle szokás is kialakult az állatkerti szakmában. Az egyik ilyen szokás, hogy a névadásban ábécé sorrendet követnek, vagyis az adott anyaállattól az első alomban született kölykök A-kezdőbetűs, a másodikban születettek B-betűs nevet kapnak, és így tovább. Így jártak el például a perzsa leopárdok esetében (Asszír; Bella, Bara és Bahar; Csiú és Csenge; Dante).

A patásoknál, nagyemlősöknél viszont inkább az a kialakult szokás, hogy a kicsik igen gyakran az anya nevének kezdőbetűivel kezdődő nevet kapnak. Az ilyen típusú állatoknál ugyanis ellésenként szinte mindig csak egy utód születik, viszont nem ritka, hogy egy időben több nőstény is él ugyanazon a helyen. A névből viszont – a kezdőbetű egyezése miatt – évek múltán is könnyű megmondani, hogy melyik utód melyik anyától született, anélkül, hogy az embernek meg kellene erőltetni az emlékező tehetségét, vagy elő kellene keresnie a törzskönyvi feljegyzéseket.

Izabella a születése óta sokat fejlődött és erősödött, az állatkert tájékoztatása szerint már a púpjai is növekedésnek indultak. Tudniillik a tevecsikók púp nélkül születnek, mert púpokkal a világra jövetel nagyon nehéz lenne. A púpok helyén így kezdetben csak üres „bőrtasakok" fityegnek, és csak később tölti ki őket a zsírszövet. A folyamat Izabellánál már el is kezdődött, bár ezt most még inkább csak tapintani lehet, látvány szempontjából a dolog még alig észrevehető.