Mozart soha nem mutatta meg a fülét senkinek
Olvass tovább...
A vattacukor nem más, mint légiesen könnyed, édes ízbe burkolózott gyapjas nyalánkság, ami megidézi az utcai vásárok, karneválok és a vidámparkok színes és szagos hangulatát. Van egy eredettörténete, amely meglepő szereplővel kezdődik.
Többségünk valószínűleg fel tudja idézni magában, hogy gyerekként mennyire csábítóan tudott rá hatni a pálcikás pamacs, és hogy milyen türelmetlenül állt a vattacukor készítő gép előtt, amíg az árus elkészítette az édességet.
Az elkészítésére specializált szerkezet fő alkotórésze egy forgófej, ami egy kis cukortartó tégelyt tartalmaz. Működésbe lépve, elérve az ideális hőfokot a centrifugális erő hatására a már olvadt állapotban lépő cukor az apró lukacskákon keresztü kilép a tégelyből, majd a hidegebb levegővel összetalálkozva újra szilárd alakzatot vesz fel, de ekkor már a jól ismert formájába, vattacsomókba rendeződik.
Olvass tovább...
Bár már a 14. századi Itáliában is történtek kísérletek hasonló édesség megalkotására, a technika fejlődése is kellett a sikerhez, így a világ legelső elektromos vattacukor készítő gépét végül csak 1897-ben alkották meg. Egy fogorvos, William Morrison és egy édességgyártó, John C. Wharton voltak a szerkezet megalkotói.
Az évek során az alapelképzelés működéstanilag nem igazán változott, az újabb modellekben csupánsegítő finomítások jelentek meg, olyanok, mint például a rugótartó bevezetése. A vattacukor tömeggyártása 1972-ben indult be igazán, hiszen ekkor adták ki a vattacukor gyártásra és csomagolásra is képes automatizált masinát.
A vattacukornak saját nemzeti napja is van, amelyet az Egyesült Államokban december hetedikén tartanak.
És élnek köztünk vattacukor művészek is: