Milyen autóval csajozik Brad Pitt?

[[adv]]

A Volt egyszer egy... Hollywood az idei év talán leginkább várt filmje. A rendezője Quentin Tartantino, akinek a Ponyvaregényt, a Kill Billt és a Becstelen brigantikat is köszönhetjük, a főszerepben pedig két igazi világsztár fenegyerek: Leonardo DiCaprio és Brad Pitt. A filmben fontos szerep jutott az autóknak is, mivel Brad Pitt ideje nagy részét a volán mögött tölti – DiCaprio sofőrjeként. A bemutató apropóján a Hagerty összeszedte a filmben előbukkanó járgányokat.

A történet alapfelállása, hogy Rick Dalton (Leonardo DiCaprio) egy kikopóban lévő westernhős, az ő kaszkadőre, barátja, és nem mellesleg sofőrje pedig Cliff Booth (Brad Pitt). A történetet itt most nem bontjuk ki jobban (a kritikát alább amúgy is elolvashatjátok), épp csak annyit árulunk el, hogy a színen megjelenik Sheron Tate – Roman Polanski egykori felesége –, akit Margot Robbie alakít.

A film nem nélkülözi a látványos autós jeleneteket, de itt nem billegősen keresztbemenő amerikai tepsiket kell elképzelni, hanem látványos, hangulatos, kocsikázós jeleneteket. DiCaprio filmbéli autója egy krémszínű 1966-os Cadillac Coupé DeVille, ezt látjuk a legtöbbször, ezt vezeti ilyenkor Brad Pitt. A kétajtós DeVille persze benzines, V8-as, más motorral nem is szerelték ezt a modellt. A teljesítménye 340 lóerő, ami a kor amerikai autóinak szintjén elég soknak számított. Amikor ezt vezeti Brad Pitt, nyugodt sofőrként ismerjük meg.

A vagány sofőr akkor jön ki belőle, amikor saját filmbéli autójába ül, ami egy 1964-es Volkswagen Karmann Ghia kabrió. Ez pedig már csak azért is vicces, mert a Ghia a legendás Bogár alapjaira épült, a legerősebb gyári változata is csak 50 lóerős. A valódi története viszont sokkal érdekesebb az autónak, ugyanis ez szerepelt korábban a Kill Bill második részében is, és már ott sem véletlenül, ugyanis ez az autó Tarantino apjáé volt. Ha ez nem lenne elég, a léghűtéses boxert egy jóval erősebb Subaru motorra cserélték benne.

Persze ezen a két autón kívül is rengeteg érdekes, korhű autó van még a filmben – például Margot Robbie MG TD-je –, már csak ezek miatt is érdemes megnézni és magunkba szippantani egy kicsit a ‘60-as évek Amerikájából.