Elbutulunk, ha pocakot növesztünk – egy új tanulmány szerint

Egy új tanulmány szerint komoly összefüggés van a magas testtömegindex (BMI) és a csökkent agytérfogat között – olvasható a Neurology című tudományos lapra hivatkozó Magyar Konyha-cikkben. Mint a cikk írja: azt már régóta tudjuk, hogy a deréktájékon lerakódott kisebb-nagyobb zsírpárnák számos betegség kockázatát növelik. A pocakot növesztők nagyobb eséllyel szenvednek szív- és érrendszeri betegségektől, ahogyan például felnőttkori cukorbetegségtől is. A most megjelent kutatás azonban arra is rávilágít, hogy a nem kívánt úszógumi az agyunk teljesítményére is hatással lehet.

A kutatásban csaknem tízezer, 55 év átlagéletkorú alany testtömegindexét, illetve agyi szürke- és fehérállományának térfogatát hasonlították össze egymással.

A szürkeállomány a nagyagy neuronokat tartalmazó külső rétege, az agykéreg, ahol a szinapszisok létrejönnek, míg a fehérállomány az agy belsejében található, és a neuronokat összekötő, velős hüvelyű idegrostokból, axonokból áll. Ahogy idősödünk, ezeknek az állományoknak a térfogata csökken, ami növeli a demencia és az Alzheimer-kór kockázatát.

A fenti kutatást végző tudósok azt találták, hogy azoknak az alanyoknak, akik magasabb BMI-vel rendelkeznek, jóval kisebb térfogatú a szürkeállománya azokhoz képest, akiknek a testtömegindexe az egészséges tartományban van. Az eredmények azt mutatják, hogy a nagy derékméret hatással van a központi idegrendszerre, ám a pontos összefüggés megállapításához további vizsgálatok szükségesek.

„Igaz, azt találtuk, hogy az elhízás – főként a hasi régióban – kapcsolatba hozható a kisebb agytérfogattal, de most még nem vagyunk abban biztosak, hogy az agyi struktúra valamely abnormalitása vezet elhízáshoz, vagy épp fordítva: az elhízás okolható az agyban bekövetkező változásokért”

– fogalmazott a tanulmány egyik szerzője, Mark Hammer.

„Azt is észrevettük, hogy az elhízás és a térfogatcsökkenés kapcsolata az agy bizonyos régióit érinti csak – ezt szintén érdemes tovább kutatni, de lehetségesnek tartom, hogy egyszer eljutunk oda, hogy rendszeresen ellenőrzött BMI-vel és derék-csípő aránnyal meghatározhatjuk agyunk egészségét”. 

A testtömegindex (Body Mass Index, vagy BMI) egy statisztikai mérőszám, amely egy képlet segítségével az egyén magasságának és tömegének arányát méri. Kiszámítása során a kilogrammban megadott testtömeget osztják a méterben mért testmagasság négyzetével.

A számítás elsősorban a világ szakmai szervezeteinek nyújt segítséget a népesség egészségügyi állapotának feltérképezésében, illetve irányelvek meghatározásában, lévén, hogy objektív, könnyen hozzáférhető számokkal rendelkezik.

Egyéni szinten azonban a BMI-t soha nem szabad egyetlen, „szent grálként” alkalmazni,

mert sok esetben félrevezethet az eredmény (egy testépítő BMI-je például bőven az elhízott tartományba eshet attól függetlenül, hogy minimálisan mennyi zsírt tárol a szervezete).

Akár már elhízott, akár normál alkatú valaki, a test középső régiójának párnáit jó kontroll alatt tartani. 

„A hasi elhízás a legveszélyesebb, mégpedig azért, mert jóval aktívabb a test más területeit érintő zsírlerakódásoknál, és a véráramba is bekerülhet”

– magyarázza Dr. Lawrence Cheskin, a George Mason Egyetem Táplálkozástudományi Tanszékének vezetője.

Egészségünk és agyunk védelme érdekében tehát csak jól járhatunk, ha egészségesebb étrendre váltunk, elkezdünk sportolni, illetve igyekszünk eleget aludni, és csökkenteni a minket körülvevő stresszforrásokat – ezekkel ugyanis mind minimalizálhatjuk a hasi elhízás kialakulásának esélyét – összegez a Magyar Konyha.