Óriási félreértés terjed a trianoni békeszerződéskor szétszabdalt Magyarországról, van egy dolog, amit miatt feleslegesen fáj a magyarok szíve

Gyakran felmerül a kérdés, mikor volt Magyarország területe a legnagyobb, és igaz-e, hogy egykor három tenger határolta. Nézzük meg ezt a romantikus elméletet a történelem tudományának szemüvegén keresztül.

„Adja Isten, hogy hazánknak,/Mint a nagy király alatt,/Három tenger partvidéke/Alkosson határfalat.” – írta lelkesen a reformkor kiemelkedő szerkesztője és kritikusa, Bajza József (1804–1858), aki egy ideig a Pesti Magyar Színház igazgatójaként is tevékenykedett.

Bajza József, akinek versei közül a "Borének" nem tartozik a legjobbak közé, rögzítette ezt a romantikus elképzelést, amely még ma is visszhangzik különféle kontextusokban. Az állítás szerint egykoron három tenger mosta Magyarország határait - de vajon mennyire tekinthető ez történelmileg hitelesnek?

Eltitkolták a magyarok elől? Az iskolában sosem hallhattál történelmünk brutális eseményeiről, a mágus-perekről

Olvass tovább...

A három tenger elméletének hívei általában zavarba jönnek, amikor konkrétan fel kell sorolni ama bizonyos három tengert. Érdemes talán először megvizsgálni, mikor volt a történelmi Magyarország területe a legnagyobb, hogy megértsük, mennyire állja meg a helyét ez az állítás, vagy csupán a hazafias lelkesedés túlzása-e.

Fontos leszögezni, hogy a Trianon előtti Nagy-Magyarország nem azonos Szent István korabeli Magyar Királysággal. Az Árpád-kori Magyar Királyság pontos határait valójában nem ismerjük, és ez az állítás a középkor későbbi századaira is igaz.

I. (Szent) László és Könyves Kálmán kiterjesztette uralmát Horvátországra is, de ez perszonáluniót jelentett, nem pedig annektálást. A három tenger képzete I. (Nagy) Lajos uralkodásához kapcsolódik.

Nagy Lajos király uralma alatt a horvát tengerpart révén az Adriai-tenger egy részét a magyarok uralták, és Moldva fejedelme is hűbéresük lett, így a Fekete-tenger is szóba jöhet. De hangsúlyozni kell, hogy Moldvát nem kebelezte be a Magyar Királyság, ahogy Lengyelországot sem, ahol Lajos király lett. Ezért a harmadik tenger, a Balti-tenger, is csak részben tekinthető magyar uralom alatt állónak, mivel a Német Lovagrend volt a tényleges uralkodó ezen a területen.

Az idők során Magyarország területe változott. I. (Hunyadi) Mátyás uralkodása idején Bécs és Csehország egy része is az uralma alá került, de ezek a területek nem képezték Magyarország részét, hanem perszonálunióban voltak vele.

A Habsburg-uralkodók sem olvasztották be birodalmukba a Magyar Királyságot, hanem annak is uralkodói voltak. Az ország három részre szakadt a 16. században, és ez az állapot tartósan fennállt, amíg az oszmán uralom teljesen véget nem ért az 1718-as pozsareváci békével.

1570 óta a speyeri egyezmény törvényesítette az Erdélyi Fejedelemség létét, amely 1711-ig fennállt, döntő részben oszmán vazallus államként. 1765-től Mária Terézia rangemelő oklevele után Erdély Nagyfejedelemség lett, és önálló országgyűlése volt a reformkorban is. Ez az állapot 1867-ig, a Monarchia létrejöttéig állt fenn.

1920-ban, Trianon után Magyarország területe közel kétharmadát elvesztette. A második világháború alatt a bécsi döntések révén részbeni területi gyarapodás történt, de ezek az időszakok rövid életűek voltak, és az ország a pozsonyi hídfő elvesztésével tovább zsugorodott.

Összefoglalva, bár romantikus elképzelés, hogy Magyarországot egykor három tenger mosta, a történelmi tények ennél összetettebbek. Az ország területe és politikai határai az évszázadok során jelentős változásokon mentek keresztül.