Van egy dolog 1956-ról, amit mindenki rosszul tud

Az 1956. október 23-i eseményekről már mindent ismerünk. Sztálin halála után Magyarországon is egyre nyíltabban bírálták a rendszert, Rajk László október 6-i újratemetésén már százezrek vonultak utcára, a diákok pedig a Batthyány-örökmécsesnél tüntettek. Ezek után csak egyre erősebbé vált a szervezkedés, és már nem lehetett kioltani a tüzet.

Október 16-án, Szegeden megalakult a MEFESZ, vagyis a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége, amihez később több nagyváros egyeteme is csatlakozott.  A diákok amellett, hogy követelték a rendszer megreformálását, megkérdőjelezték a sztálinista pártállam legitimációját, továbbá követelték a szovjet csapatok azonnali kivonását Magyarországról, a többpártrendszer visszaállítását, és a koncepciós perek felülvizsgálatát.

Október 22-ére összeállt a 16 pont, és a MEFESZ tagjai a Műegyetemen arról döntöttek, hogy 23-án délután 3 órakor a Bem-szobornál rokonszenvtüntetést tartanak a lengyel reformtörekvések mellett. Október 23-án a Magyar Dolgozók Pártja betiltotta a tüntetést, végül mégis engedélyezték a demonstrációt, és saját embereiket is a tömegbe küldték; eközben az ÁVH megerősítette a fegyveres őrséget a rádiónál és a főváros több pontján.

Az egyetemistákhoz 50 ezer ember csatlakozott a Bem-szobornál, és mikor onnan tovább vonultak a Parlament felé, már mindenkinek a forradalom jelképe, a lyukas zászló volt a kezében.

„Aki magyar, velünk tart! Ruszkik haza, ruszkik haza! Bem apó és Kossuth népe, menjünk együtt, kéz a kézbe! Rákosit a Dunába, Nagy Imrét a kormányba! Szabadságra szavazunk, Kossuth-címert akarunk!”

- kiabálta a tömeg az utcákon.

Késő délutánra az akkorra már 200 ezer főre hízott tömeg a Parlament előtt követelte Nagy Imrét, míg egy másik csoport a Városligetbe vonult, hogy ledöntsék a Sztálin-szobrot. A rádió épülete előtt is sokan gyűltek össze, hogy a követeléseiket beolvassák, de az épületet őrző katonák az útjukat állták, hogy feloszlassák a tömeget. 22 órakor dörrent el az első lövés Budapesten.

Kevesen tudják, hogy nem a Magyar Rádió székházánál nyúlt először fegyverhez a karhatalom, hanem Debrecenben. Komócsin Zoltán megyei párttitkár fél 6 körül utasította az ÁVH-t, hogy lőjjenek a tömegbe. Bár a legtöbben a fővárosi eseményeket ismerik, mégis fontos tudni, hogy az 1956-os forradalom nem Budapesten, hanem néhány órával korábban, Debrecenben tört ki.