Sértőn betámadták Czutor-Kilián Zsanettet, élő adásban vágott vissza

A külsőségek, az elhízás kérdésköre valahogy mindig fontos volt a magyar embereknek: azért hegyezem ki ránk, mert egy magyar zenész feleség lesz majd a történet középpontjában. Tehát a súlykérdés, vagy épp az, hogy éppen S, M vagy L-es ruhát hordunk-e, mindig nagyban befolyásolta főleg a nők hangulatát. Biztos a te szádat is elhagyta már életed során az a mondat vásárlás közben, hogy „te jó ég, komolyan az L-es jó rám? Ilyen dagadt vagyok?" Közben pedig bele sem gondolunk abba, hogy az, hogy hányas a méretünk, az rettentő összetett: számít, hogy előtte mit ettünk, felfuppadtunk-e. Számít, hogy az adott márka kisebb vagy nagyobb méretezéssel dolgozik-e és hogy milyen anyagokat részesítenek előnyben. Számít a magasságunk és a testalkatunk, persze.

Az is nagyon fontos, és talán az egyik legfontosabb, hogy mennyire fogadtuk el saját magunkat. Belső hit és őszinte magabiztosság. Mert ha tisztában vagyunk önmagunkkal, akkor nem megfelelni akarunk egy divatba kikiáltott tökéletes testnek, hanem a hibáinkkal együttlévő testünk lesz tökéletes a számunkra. Ha magunk miatt öltözünk fel, ha magunk miatt veszünk meg egy ruhát elsősorban és nem azért aggódunk, hogy vajon a többieknek tetszeni fog-e és népszerűek leszünk-e abban a másfélórában, amíg látnak minket, már jó úton vagyunk.

Ha nincs kellően megalapozva az önbizalmunk, akkor mégis miért csodálkozunk, ha úton-útfélen elbizonytalanodunk saját magunkban? Ha másoktól várjuk a megerősítést, hogy jók vagyunk, hogy szépek vagyunk, hogy szerethetőek vagyunk, hogy nem vagyunk gonoszak, akkor mégis min csodálkozunk, ha látszólag sosincs olyan ruha, amibe 100%-san biztosak lennénk?

A nők imádják egymást támadni: külsőségekben, súlyban, intelligenciában, viselkedésben. Teszik ezt akkor is, ha egy adott személy épp pár hónappal a terhesség után van, de még nem sikerült elérnie az emberek többsége szerint a „tökéletes" súlyt. Az egykori Nyerő Páros versenyző és Czutor Zoli énekes felesége, Czutor-Kilián Zsanett ilyen és ehhez hasonló támadásokat és beszólogatásokat kap a közösség média felületén,

„Nagyon el vagy hízva, csoda, hogy a Zoli nem válik el tőled”

- kezdte Zsani, aki márciusban szülte meg Franciskát, a harmadik közös gyermeküket a fentebb említett zenésszel. A kis riport az RTL Klub Reggeli adásában hangzott el a minap, ahol az anyuka őszintén beszélt azokról a bántásokról, amiket a szülés után kap a névtelen emberektől az online térben,

„Volt olyan, aki megkeresett privátban, és úgy mondta el a véleményét, hol kevésbé kedvesen, hol durvábban. Kicsit elegem lett abból, hogy miért kell ezt szóvá tenni, miért kell bántani az embert azért, mert van rajta egy kis fölösleg”

Majd arra is kitért, hogy nem érti, miért kell egyáltalán bárkit a súlya miatt bántani. Mi értelme? Miért nem lehet elfogadni az embereket, ahogy vannak, miért kell egyből ítéletet mondani? Miért hajlamos arra az ember, hogy azt higgye, ő mindent tud?

„Egyébként is, ez kinek fontos vagy miért számít? Az egyik komment, amit azért már túlzásnak és bántónak éreztem az az volt, hogy el fog hagyni a férjem, mivel túlsúlyos vagyok. De itt még a kedves lény, akiről nem tudjuk, hogy ki vagy mi, azt is leírta ebbe a bizonyos hozzászólásba, hogy a nagy gyerekekre kéne bíznom a kicsit, amíg én reggel elmegyek futni”

- a folytatásban kifejtette azt is, hogy egyesek már tanácsokkal is ellátják annak értelmében, hogy lehet eljárni három gyerek mellett edzeni.

„Az is lehet, hogy magamból indulok ki, mert nekem nem esne jól, ha másoknak elkezdenék negatívan írni. S hány olyan műsort látunk, amiben valaki rosszul szerepel, de és? Továbblépsz. Ilyenkor bezzeg saját magamtól is megkérdezem, hogy akkor én a rosszindulatú és bántó kommenteken miért nem tudok egyszerűen továbblépni, és a válasz mindig az, mert fáj”

- viszont Zsani ezek után mindenkit megnyugtatott, hogy egyébként hihetetlen szerencsés, mert egy szerető és támogató közegben van, az egész család ott segít Franciska körül is, ahol csak tudnak, és lelkileg is most nagyon jól van.

A kérdés csupán annyi lenne, hogy mikor fogjuk fel mi magyarok, hogy a súlyfelesleg nem probléma? Hogy csak az ítélkezik másokról, aki saját magával nincs rendben.