A sivatag közepén egyedül küzdött a magyar jogásznő, hihetetlen története mindenkinek inspiráció lehet, hogy teljesebb életet éljen

Mit lehet tudni rólad?

25 éve vagyok már ügyvéd, 2 gyermekem van, akiknek az édesapjától elváltam. Soha nem sportoltam, messziről elkerültem a mozgást, egyedül a gimnáziumi évek alatt foglalkoztam az úszással. Elég korán elvesztettem édesanyámat, így minden teher rám maradt, és a rengeteg teendő és munka mellett sem lehetőségem, sem erőm nem volt sportolni.

42 évesen magas vérnyomást diagnosztizáltak nálam, amit nem szervi elváltozás, hanem a rengeteg stressz okozott. Gyógyszeres kezelést kaptam, de rájöttem, hogy két gyermeket nevelek, tennem kell valamit az egészségemért.  

Először csalódott voltam, úgy éreztem, hogy a testem cserben hagyott, de rájöttem, hogy valójában én vagyok az, aki cserben hagytam a testem. Karácsonyra vettem magamnak egy futócipőt. A cél az volt, hogy félmaratont fussak a jövőben. Ez a következő év szeptemberében sikerült.

^{Forrás: Dr. Serfőző Andrea}

Hogy kezdődött az akadályfutó karriered?

Sokat futottam és a barátnőm is hamar csatlakozott hozzám, így ez már egy közös szenvedéllyé vált rövid idő alatt.

Azonban egy év futás után a barátnőm azt mondta, hogy ez kezd unalmassá válni, csempésszünk bele egy kis izgalmat, majd küldött egy spartan videót. Éreztem, hogy ott elkezdődött valami és belevágtunk egy akadályfutó versenyre való felkészülésbe. Heti 3 saját testsúlyos edzés és heti több alkalom futás után beneveztünk, és lefutottuk életünk első akadályfutó versenyét. Az első ilyen jellegű verseny minden kezdőnek örök emlék, olyat ad a lelkednek, ami kevés sportágról mondható el. Rájössz, hogy sokkal több mindenre vagy képes, mint amit hinnél magadról. 2 és fél óra alatt teljesítettem a távot, 3 évvel később ugyanezen a versenyen ugyanez a táv 59 perc volt.

„Az élet ott kezdődik, ahol a komfortzónád véget ér.”

Mit adott a munkádban, a szakmádban ez az új kihívás?

Ez a sport valójában számomra egy aktív pihenés, kikapcsolja az agyat, nem gondolsz a napi problémákra, és ha nem figyelsz oda, leeshetsz vagy megsérülhetsz az akadályokon, így kénytelen vagy koncentrálni, nincs is más lehetőséged, és ezért segít nekem a mindennapi stressz terhének kiiktatásában egy kis időre. Továbbá az is csodálatos érzés, hogy a párom életében is fontos szerepet kapott a futás, így együtt tudunk élni ezen szenvedélyünknek.

Sokkal kitartóbb lettem, alapvetően bulldog természet vagyok, nehezen indulok be, de ha beindulok, nincs előttem akadály, és ez a futásban is meglátszik. A versenyzés óta nem félek új dolgokba belevágni, többre vagyok képes, mint amit korábban gondoltam magamról.

Kezdetben „open” kategóriában indultam, ami azt jelenti, hogy segíthetnek egymásnak az akadályoknál a versenyzők, de most már „age group” csoportban mérettetem meg magam, tehát egyedül csak magamra számíthatok a pályán. 48 évesen túl sok nő nincs a korosztályomban, de a magyar nők nagyon jók. Többször sikerült már felállni a dobogóra, amire nagyon büszke vagyok.

^{Forrás: Dr. Serfőző Andrea}

Milyen eredményeket értél el?

Svájcban részt vettem az Európa bajnokságon, ahol az Alpokban 2600 méteren versenyeztünk, és ezen a versenyen a 19. helyezést értem el. Továbbá kvalifikáltam Abu Dhabiban a világbajnokságra, ott pedig a 23 km-es távon 5. helyen futottam be. Itt a mezőny nagy része feladta a szélsőséges időjárási körülmények és az extrém pálya miatt. Még a helyi versenyzők közül is feladták sokan, ami meglepő volt számomra. Ekkor jöttem rá, hogy elsődlegesen nem a kor, nem az edzettség, hanem az számít, hogy fejben ott legyünk. 

Az idei év eddig elég jól alakul, már kvalifikáltam Londonba az EB-re és nemrég szereztem Svájcban egy ezüstérmet, és egy bronz érmet Olaszországban.

Hihetetlen teljesítményről számoltál be, mire vagy a legbüszkébb az elmúlt 4 évből?

A sivatag közepén, Abu Dhabiban a negatív bordásfalon, ami egy nagyon nehéz akadálynak minősül, sikeresen átmentem, és az utána következő helyi férfi versenyző segítséget kért tőlem. Ez egy annyira abszurd szituáció volt, ahogy magyar nőként egy emirátusi férfi versenyzőnek tudok segíteni. Nagyon büszke voltam magamra, meghatározó élmény volt.

Továbbá még arra vagyok büszke, hogy sport múlt nélkül, szélsőséges időjárási körülmények között, olykor -6 vagy +37 fokban, a világ legmagasabb homokdűnéit megmászva, sikeresen teljesítettem a versenyt, ráadásul szép eredménnyel. 

Amit még kiemelnék, hogy 2021-ben a közép-európai versenysorozatban a harmadik helyezett lettem a közép-európai női versenyzők között kategóriámban (Lengyelország, Románia, Szlovákia, Csehország, Magyarország versenyzői között).

^{Forrás: Dr. Serfőző Andrea}

Mire vágysz, mi a célod a jövőre nézve?

 Időközben kvalifikáltam ismételten magamat a 2022-es világbajnokságra Görögországba és Abu Dhabiba is. 

Két további célom van, az egyik, hogy minél tovább tudjak versenyezni. Ez már nálam egy szenvedélyes életforma, amit nem akarok abbahagyni. A másik, hogy ha „OCR” olimpiai sportág lesz, ha majd versenyzőként esetleg nem is, de versenybíróként szeretnék kijutni a világbajnokságra, ezért el is végeztem sikeresen a képzést.

Annyit üzennék, nem vagyok különösebben jó futó, sem erős, de ha én meg tudom csinálni, akkor bárki képes rá!

Fel kell állni a kanapéról, ki kell menni és meg kell próbálni, hogy mire vagyunk képesek.