Óvakodj ezektől a babonáktól az esküvődön
Olvass tovább...
Rengeteg olyan szólás él még a köznyelvben, aminek jelentését vagy származását nem is tudjuk, pedig logikus és érdekes élethelyzetek alkotják őket.
Mindenki ismeri a telefonfülkéket, igaz, már csak segélyhívó célzattal tartja fent őket az állam. Azonban nem volt ez mindig így. A mobiltelefon előtti időszakban fülkékből vagy otthoni vezetékes hálózatról telefonáltunk.
A nyilvános telefonfülkékből intézett beszélgetésekhez negyedszázadon át előre megváltott érméket és/vagy tantuszokat használtak.
Gondoltad volna, hogy a nyilvános készülékekből 1980-ban több mint 14 ezer volt üzemben országszerte? Az első nyilvános telefonfülke 1927-ben került kihelyezésre. Az előre megváltható érmék, az úgynevezett tantuszok után fémpénzzel, illetve kártyával is lehetett telefonálni.
Az előre váltott tantuszok 1946 és az 1970-es évek között voltak használatban.
Olvass tovább...
Arra mondjuk, hogy leesett a tantusz, amikor a hívó és a hívott fél között létrejött a kapcsolat, és a bedobott tantusz leesett.
Ennek rendkívül jellegzetes hangja volt, és csakis ezután kezdett el pörögni a beszélgetés ideje. Innen ered a szólás is, amely a saját szóhasználatunkban azt jelenti, hogy valaki végre megért valamit.
A leesett a tantusz kifejezést később felváltotta a leesett a húszfilléres. Mivel ezt a szólást az idő alakította a telefonfülkébe dobott érmékhez mérve, így most leginkább azt mondhatnánk, hogy leesett a százas.