Micimackó egy létező medve volt, megható fotók is készültek róla

Alan Alexander Milne a brummogóról szóló meséket elsősorban Christophernek, a fiának szánta. Christopher plüss játékai inspirálták Micimackó barátait, s részben őt magát is.

Ez alól az állandó zsémbes nyuszi és a bölcs bagoly kivételek, őket az író képzelete keltette életre. 

Christopher eredeti játékai kiállításra kerültek, emlékként az utókornak. A New York-i Közkönyvtárban láthatók.

Milne és fia sokat jártak a londoni állatkertbe, itt ismerték meg Winnie-t, aki egy kanadai fekete medve volt. Végső soron Winnie bájossága teremtette meg a mese világában ügyetlenkedő, de mindig jóindulatú Micimackót.

Winnie-t egy bizonyos állatorvos, Harry Colebourn adományozta az állatkertnek. A bocsot mindössze 20 dollárért vásárolta Kanadában egy vadásztól, aki a kis mackó édesanyját levadászta.

Harry szívéhez olyannyira hozzánőtt a cseperedő medvebocs, hogy magával vitte őt a tengerentúlra, Európába. Ám Fort Garry Horse lovassággal Salisburybe (Anglia) rendelték az első világháború idején.

A maci a londoni állatkertbe került, míg gazdája három évnyi szolgálati idejét töltötte.

Winnie végül Londonban is maradt, mivel hatalmas népszerűségnek örvendett, mindenki imádta, az összes gyerek kedvence volt és a gondozókat is az ujjai köré csavarta. Így Harry a legjobbat akarva mackójának, adományként hagyta az állatkertre.

Winnie és Harry őszinte barátságának egy múzeum állít ma emléket.