Túlságosan is jól sikerült a jelmez ahhoz, hogy bármibe is belekössünk.
Aki járt már faluhelyen, az valószínűleg találkozott a köznyelvben csak pottyantós WC-nek hívott kis fabódéval. Nem tudom mi rá az urizáló kifejezés, talán kerti mellékhelység. Ezek a civilizált társadalomból elkezdtek eltűnni, de annyira meg akarjuk menteni a bolygót (már kicsit későn észbe kapva), hogy lehet újra divatba fog jönni ez az egész.
Ki kell mondjuk, hogy az ivóvízpazarlás elképesztően felelőtlen módja, amikor lehúzzuk a WC-t. Persze nagydolognál elengedhetetlen, de a kicsinél azért próbál spórolni az ember.
A pottyantósnál ez nem volt téma: kimentél, elvégezted, amit el kellett, aztán viszlát. Amúgy is olyan szag van bent, hogy nem lehet belekezdeni a Háború és békébe, de még egy Garfieldba sem. A jó öreg táboros élményekből, és a többnapos faluhelyes bulikból is van emiatt tapasztalat.
Amúgy már van modern megoldása a pottyantósnak, és ez az úgynevezett komposztáló WC. Akiknek van kertjük, telkük, azoknak érdemes utána nézni, mit is tud ez az egész. Nem kell hozzá vízvezeték, környezetbarát megoldás, ráadásul szagtalan.
Egy kislány farsangkor azonban nem a kortárs változatnak öltözött be, hanem a jó öreg hagyományos pottyantós WC-nek. Annyira zseniálisan van összerakva a jelmez, hogy egyszerűen nem tudsz belekötni. Persze abban fura, hogy valaki ilyen korban nem királylánynak, vagy hasonlónak akar beöltözni, hanem pottyantós budinak.
Van itt toalett papír, még egy menetre pont elég, képeskönyv, vagy valami hasonló, meg hát a jó öreg légycsapó a kézben.