Pattogatott kukorica illatú állatok születtek Szegeden
Olvass tovább...
A pattogatott kukorica egy pofon egyszerű rágcsálnivaló. Bemegyünk a legközelebbi élelmiszerüzletbe, leemeljük a polcról, bedobjuk a mikróba, pár perc elteltével pedig önthetjük is a tálba. Nem hangzik túl izgalmasnak, pedig ha hiszitek, ha nem, még egy hétköznapi csemege sztorija is tud izgalmas lenni.
Egy szem kukorica három részre tagolható: a perikarpára, a csírára és a belsőmagra. Utóbbi, amint melegítés hatására, eléri a 177 °C hőmérsékletet, egyszerűen fogja magát, és kipattan, elérve a jól ismert popcorn formátumot.
A kipattant szemek lehetnek lepke, illetve gombára emlékeztető alakúak, bár habzsolás közben ezzel nem igazán foglalkozik az ember.
Olvass tovább...
A pattogatott kukorica népszerűsége azonban nem a modern világ csodája. Ásatások során régészek popcorn nyomaira bukkantak például Mexikóban körülbelül 3600 évvel ezelőttről. De a közelebbi múltban is találhatunk emlékfoszlányokat a finomságról. A 16. századból ránk maradt írásos dokumentum említi, hogy az azték kultúrában szintén felbukkan a kukorica pattogatott verziója. Szintén a 16. században maradva, a francia gyarmatosítok beszámolóiban is szót ejtenek a kukorica kipattogtatásának technikájáról, ott az irokéz indiánokat veszik jobban górcső alá, akik ezt a folyamatot forró homokkal teli edényekben végezték – írja a Múlt Kor.
Az étel nagyobb népszerűséget csak a 19. század közepére ért el, első körben az észak-amerikai lakosság körében. Aztán a globális bumm egy leleményes cukorüzlet-tulajdonos, Charles Cretors érdeme, aki lefektette a tömegfogyasztás alapjait, hiszen megalkotta a csodamasinát, amely kipattogtatta a kukoricát. A szerkezet szíve egy kicsi gőzgép volt, ami automatizálta a folyamatot.
A popcorn csillaga a mozi korszakának indulásával emelkedett a legmagasabbra. Az 1930-as évekre már szinte elképzelhetetlen volt, hogy e nélkül üljenek be az emberek a moziterembe. Ehhez persze nagymértékben hozzájárult a gazdasági világválság is, hiszen a mozi megspékelve a pattogatott csemegével egy kifizetődő, relatíve olcsó szórakozási lehetőséget kínált akkoriban. A második világháború okozta cukorhiány következtében az édességek szinte eltűntek a boltok polcairól, és a kukorica fölényeskedett a nasik piacán, világuralomra tört, immáron meghódítva Európát is.
A páratlan sikernek a televíziózás, az egyre népszerűbb otthon filmezős esték vetettek véget átmenetileg az 1950-es években. Majd 1981-be érkezett a mentőcsomag, a General Mills nevű cég ugyanis ekkor dobta piacra a napjainkban is jól ismert, mikrohullámú sütőbe is elkészíthető tasakos verziót, amit a lakosság úgy vitt, mint a cukrot.
Olvass tovább...