Sokat köszönhet Curtis édesanyjának a Sztárban sztár leszek! versenyzője

Egy másfél éves szünettől eltekintve évek óta együtt zenél Curtis és Majka, ám az újpesti rapper édesanyjáról nem sokat tudtunk eddig.

A Sztárban sztár leszek! versenyzőjének, Sebestyén Kátjának azonban Curtis édesanyja, Jutka néni nagyon sokat segített évekkel ezelőtt – írja a Bors.

A TV2-s műsor versenyzője, aki Tóth Gabi csapatának a tagja, nyolc éves múlt, amikor Oroszországból Budapestre költözött a családjával, és orosz akcentusa miatt állandóan csúfolták az iskolában, sőt ütötték-rúgták.

„Kisiskolás voltam, amikor Újpestre költöztünk. Új iskola, új barátok, új szomszédok. Éle­tem legnehezebb évei voltak. Volt, hogy négyen fogtak le, és ütöttek-rúgtak. A körzőt belém szúrták, dobáltak, és le­hordtak mindennek. Édesanyám abban az iskolában tanított, így nem mertem neki el­mondani a történteket, az osztálytársamnak, Curtis bátyjának, Széki Csabának azonban annál inkább. Ő volt az egyetlen, aki kiállt mellettem, és megvédett. Gyak­ran át­mentem hozzájuk, és az anyukájának, Jutka néninek sírtam el a bánatomat. Egy igazi példakép volt számomra. Nagyon erős és eszes asszony, már akkor is ő volt az egész lépcsőház szíve és agya. Egy igazi tyúkanyótípus, aki nemcsak a gyermekeit védelmezte, ha­nem a környékbelieket is.”

Sebestyén Kátjának természetesen Curtisről is vannak emlékei:

„Atika tündér, huncut kisbaba volt, nagy, szőkés fürtökkel. Napi szinten dajkáltam, hisz kisiskolás koromban rengeteg szabadidőmet náluk töltöttem. Aztán amikor ő hároméves lett, elköltöztünk onnan a családdal, a kapcsolatot azonban továbbra is, mind a mai napig tartom a Széki családdal. Jutka nénivel, vagy ahogyan sokan hívjuk, Mc Mammerrel ma is gyakran beszélünk. Édesanyám és Jutka néni nagyon jó barátnők maradtak azóta is, hogy elköltöztünk. Ren­geteget segített nekem, és sok mindent kaptam tőle. Például ruhákat. Az orosz ruhámat ugyan anyukám varrta, de a Sztárban sztár leszek! válogatóján és sok kisfilmben is viselt ruhámat Jutka nénitől kaptam, de per­sze en­nél sokkal többet, és fontosabb dolgokat adott ne­kem. Re­ményt és hitet a reménytelennek tűnő helyzetben, amiért nem győzök elég hálás lenni neki.”